Advent időszakában foglalkozzunk a hegyoldalakat, kerteket, otthonainkat, ünnepeinket megszépítő, életerőt sugárzó fenyőfélékkel!
Kialakult és elterjedt
Az Ikermagvas fenyőfélék a fenyőalakúak rendjének, a tűlevelűek (Pinopsida) teljes osztályának legismertebb és legelterjedtebb, névadó családja. A földtörténeti középidőben, a jurában alakultak ki, majd egész Eurázsiában elterjedtek. A mexikói földhíd kiemelkedése után egyes fajaik az Andok hegylánca mentén egészen Dél-Chiléig lejutottak. Az északi flórabirodalomban erdőalkotó fák. A hűvösebb és csapadékosabb éghajlatú területek uralkodó növényei. Ugyanakkor a fenyők módosult, xeromorf levélzete a hosszú szárazság elviselésére is alkalmas. Észak-Amerika félsivatagos nyugati felén és Közép-Európa száraz homokjain (például a Duna-Tisza közén) egyaránt borókák és tűnyalábos fenyők fajok uralják a vegetációt.
Iszonyatosan öregek lehetnek
Szili István ír az úgynevezett “Iszonyatos fák emlékerdejéről”, a fenyőfői ősfenyvesről, amely ma már a Kőris-hegy melletti hosszú nyiladékra dőlt, girbegurba, időtől megviselt, harkályok lyuggatta, szúette fenyők roncsait jelenti. Az “iszonyatos fenyő” elnevezés a mai napig érvényben van Fenyőfőn és környékén. A hatalmas, százötven évesnél is jóval öregebb (tehát középkorú) magtermő fákat értették és értik alatta. A Tilos erdőben van egy 24 m magas, tövön száradt, 215 éves kort megért fa, ilyenből még 1950-ben 25 állott. Feltételezhető, hogy ezek a századokat megérő idős fák egyedülálló példányokként az eredeti őshonos erdők túlélő mohikánjai voltak.
Hogyan lehet megélni hajszálgyökerek nélkül?
A fenyőféléknek, akárcsak a többi nyitvatermőnek, nincsenek hajszálgyökerei, ezért a víz és más tápanyagok felvételéhez fonalas gombák segítségére szorul, azokkal él szimbiózisban. A mikorrhiza során a gombák így fotoszintézis nélkül jutnak a fenyők által előállított szerves anyagokhoz, a gombafonalak viszont a talajból szállítják a fenyőknek a tápanyagokat.
Aljnövényzet helyett fenyőtűtakaró
A fenyőfélék a savanyú talajokat kedvelik, lehulló leveleik el is savanyítják a talajt. Részben emiatt, részben mert a fenyőerdő koronája jól zár, és a talajszintre kevés fény jut le, a legtöbb fenyvesben jóformán nincs aljnövényzet. Éppen ezért a fák alsó ágai, amelyek már nem kapnak elég fényt, gyakran leszáradnak. Tűleveleik kettesével, hármasával, ötösével vagy sokad magukkal csomókban vagy két sorba rendezetten (fésűsen) állnak. Hím virágaik barkásak; rövid nyélen ülnek, a végük ívesen fölfelé görbül, alsó oldalukon két pollenzsákot hordanak, nem allergének. Termős, úgynevezett tobozvirágzataik idővel elfásodnak; rajtuk az aranymetszésnek megfelelően csavarvonalban meddő fedőpikkelyek nőnek, és azok hónaljában ülnek a termőpikkelyek, a tövükön két-két magkezdeménnyel. A mag többnyire zászlós, a csírának 3–15 szálas szikje van. A vörösfenyő kivételével örökzöldek; leveleiket folyamatosan váltják.
A családok egyes alkörei
– A jegenyefenyő-formáknak, az egytűs fenyőknek csak hosszúhajtásaik vannak, és ezeken nőnek a fésűsen álló tűlevelek. Termős tobozaik az első évben beérnek.
– A vörösfenyőformák vagy tűcsomós fenyők hosszú- és rövid hajtásaikon egyaránt nőnek tűlevelek. Az első évben szórt állású tűlevelek fejlődnek, majd a második évtől ezek hónaljában fejlődnek a rövid hajtások. A vörösfenyők egyedül lombhullatók.
– Az erdeifenyő-formák vagy tűnyalábos fenyők hosszúhajtásait bőrnemű pikkelylevelek borítják. Tűleveleik a rövidhajtásokon, a pikkelylevelek hónaljában nőnek. Két-három évig élő tobozaik pikkelyei a csúcsukon kiszélesednek.
Durva kéreg a szép lombkoronáért
Több fenyőfajta, eltérően a lucfenyőtől és a jegenyefenyőtől lamellás, vagy durva, egymásra nőtt pikkelyes kérgű is lehet. Fiatal korában a törzset puha világos kéreg takarja, majd idősebb korban vastag, töredezett sötétszürke, vagy barnás színezetűvé válik. De miért is? Nos, a gyönyörű lombkoronájáért. Pedig a fenyők általában csak fiatal korukban „viselnek” formás, szimmetrikus koronát. A korosodással festői, dekoratív, esetenként szigorú, zárt koronát vesznek fel.
Minden fenyőnek nagy a fényigénye, elültetéskor biztosítsuk részükre a szabad, nyitott térséget. A talaj állagát, minőségét, nedvességét tekintve nem igazán igényesek. Gyakran nevezik homokkötő fának is.
Sokoldalú hatású gyógynövény
Sok fenyőfaj gyorsan növő, egyenes törzsű puhafa, a faipar hasznosítja. A pozdorjából készített termékeket a bútoripar is kedveli, emellett a papírgyártásnak is fontos nyersanyaga. Könnyű, gyantajáratokkal átjárt fája kitűnően ég. A pikkelyesen hámló kérgű fajták kérgét kertekben a föld takarására használják.
Gyantájuk és illóolajaik miatt már az ókori görögök és rómaiak hasznosították, de az európai középkorban is kedvelték különböző fajtáikat. Az ágak, magok, rügyek főzetével (a fürdővízhez adva) a köszvényt, a krónikus reumát, az ízületi- és izomfájdalmakat kezelték, inhalálásával a tüdő és a légzőszervek betegségeit gyógyítják. Emellett idegnyugtató hatású is. Máig gyakoriak a különféle fenyőillatú samponok és habfürdők. A modern természetgyógyászatban a főzetét mézzel ajánlják még epehólyag-gyulladás, vesekő, gyomor- és bélbántalmak esetén.
És szépséges is:
A fenyők látványa, biztató zöldje, gazdagon változó formái szinte minden festőt megihlettek, Siskinnek, a 19. századi orosz realista festőnek különösen sok tájképe örökíti meg őket.
Számtalan dalban is megjelenik, a műdalok közül talán legnépszerűbb Gömöry Sándor zenéjével és szövegével a Maros menti fenyves erdők aljába című nóta.
Képek forrása: 1. kép, 2. kép, 3. kép, 4. kép, 5. kép
A folytatása következik:
2. Fenyőfélék: Erdei fenyő (Pinus silvestris), Közönséges lucfenyő (Picea abies), Vörösfenyő (Larix europaea vagy más néven Larix decidua), Ezüstfenyő (picea pungens), Kaukázusi jegenyefenyő vagy Nordmann fenyő (Abies nordmanniana), Havasi cirbolyafenyő (Pinus cembra), Óriás mamutfenyő (Sequoiadendron giganteum), Feketefenyő (Pinus nigra), Mandulafenyő (Pinus Pinea)
3. Egyéb érdekességek a fenyőfélékkel kapcsolatban