Folytatva az egészségre is ható szobanövények sorát, mai első választottunk a Hippeastrum avagy Lovagcsillag, ez a kifejezetten elegáns növény.
Közkeletű elnevezése, az Amarillisz téves, mert az valójában az egyetlen rokonának, a csokrosan virágzó, illatos Hölgyliliomnak, avagy Amarillys Belladonnának az eredeti neve. A lovagcsillag egyes fajainak hagymájából kora tavasszal, másokéból advent idején két hónapnyi pihentetés után kezd kinőni a vörös változataiban sziporkázó , liliomhoz hasonló, olykor csíkos, esetleg pöttyözött tölcséres virág, amiben januártól májusig gyönyörködhet, aki jól bánik vele. A feszes bőrű, húsos hagymát érdemes olyan cserépbe ültetni, amelynek szélessége és magassága azonos, mert a nagy virágok miatt súlyosabb a fölső része. Ültető közegként a tőzeges talajt kedveli. Virágzás után a szárat le kell vágni, hogy a szép, hosszú, szalagszerű, ívesen visszahajló sötétzöld levelek is kifejlődhessenek, és tápanyagot gyűjthessenek a jövő évi virágzáshoz. Hosszú szára erőt fejez ki, virága finom, nyugalmat áraszt. A szívet szelíd érzelmi energiákkal tölti föl, látványa frissít, fölüdít.
Flamingo
Ha a következő virágunk nevét kimondjuk: Flamingo, talán hamarább eszünkbe jut névadója, a különlegesen hosszú lábú, hosszú nyakú, hosszú tollú, rózsaszín-piros színű, feltűnő madár, aki nemcsak az állatkertben látható, mert kóborló példányai hozzánk is el-elvetődő vendégek.
Fejének alakja és tollai színe köszön vissza a nevét kölcsönző virágban. Ez botanikai nevét, az Anthuriumot farok alakú, karcsú torzsavirágzatáról kapta: az anthosz görögül virág, az oura farok jelentésű. Díszítőértékét azonban a fényes rózsa-vörös (olykor zöldes-fehér) fellevelei adják.
Eredetileg epifita, azaz fényigénye miatt magas fán lakó növény, Brazília sűrű erdeiből csak a XIX. század végén került el, azóta számtalan hibridje díszíti otthonunkat, csokrainkat, hiszen vágott virágként is hetekig él. Sötétzöld, nyelv alakú, bőrszerű levelei önmagukban is hangsúlyosak.
A növény a kontyvirágfélék családját képviseli, így szereti, ha mindig nedves földjében fa- és faszéndarabkák is vannak, szereti a meleget. Hasznos is, hiszen lebontja a káros kémiai anyagokat, párásítja a levegőt. Az érzékiség, az egzotikum és az erő jelképe. Az energiák minden irányban mozognak benne, öntudatot sugároz. A széles levél zöldje mintegy kiegyenlíti a fellevelek tündöklő, serkentő vörösét – harmóniát üzenve szemlélőjének.
Kála
Egy dél-afrikai hazájában út mentén élő gyomra is ráköszönünk ma reggel: ez a Zantedeschia Aethiopica. Bizonyára ismerősebb lesz, ha azt mondom, kalla, avagy szobai kála, amely támogatja egészségünket: kiszűri a formaldehidet és a benzolszármazékokat nyílhegy alakú, sűrű, zöld leveleivel.
Közülük emelkedik ki hosszú száron a kontyvirágfélékre jellemző torzsavirágzat, amely aranyszínben játszik, és hófehér, kehely alakú fellevelek veszik körül. Ahogy a virágok megjelennek, a kála igen érzékenynek tűnik, mint a finom, törékeny porcelán. Aki szívesen üldögél mellette, megérzi szelíd energiáját, amely az érzelmi központunkhoz szól.
Az érzelmileg elszegényedett embernek kiváló lakótárs, a külsőleg megkeményedettet képessé teheti érzelmei kimutatására. Aki pedig elvesztette a kapcsolatát a természettel, annak segít visszatalálni a Teremtő-adta otthonunkba.
Papucsvirág
Egy téli reggelen még a leginkább hálószobába való Calceoláriákkal is közelebbi ismeretségbe kerülünk. A Bibliában is emlegetett, egyéves, azaz rövid életű, virágzás után hamar elpusztuló növény. Januártól májusig ontja feltűnő, élénk, sárga-narancs-vörös, olykor barnával pöttyözött virágait. Ezek alakja fura, mintha fölfújták volna, zacskószerű, magas szárakon fürtökben nőnek a szív formájú, világoszöld, molyhos levelek fölött. Hűvös, huzatmentes helyen érzi jól magát.
Magyar neve Papucsvirág, a Calceolus latinul cipőcskét jelent. Mintegy 500 faja ismert, szívesen nő a kert hűvös sarkában is. Sűrű virágai még dúsabbnak tűnnek, ha egy cserépben több növényt nevelünk, illetve ragyogó központot képezhetünk vele a szobában, ha tálban vagy kosárban többet helyezünk egymás mellé.
Aki depresszióra hajlamos, vigyen lakóterébe e kedves növényből néhányat. Színei révén az anyagiakhoz, földhöz kötő, illetve a vegetatív erőközpontunkat és az akaraterőnket összpontosító, az indiai kultúrában csakráknak nevezett energiaközpontjainkat is segít működtetnünk.
Csüngőágú fikusz
A Csüngőágú fikusszal vagy Ficus Benjaminával is találkozhatunk még most. Szinte legerőteljesebben méregteleníti szobánk levegőjét: kiszűri a formaldehideket, jól megköti az ammóniaszármazékokat, és hatékony a xylol és a toluol ellen, s kiváló eredménnyel veszi föl az elektroszmogot is.
A kínai kultúrában ezt közvetítő, fém-elem jellegének tulajdonítják. A méreganyagok a levélben dúsulnak föl, ezért inkább ne érintsük, és a lehullott levelet azonnal dobjuk ki. Levelei 5-10 cm hosszúak, kihegyesedő nyelv alakúak, mélyzöldek, de a Starlight fajtáé tarkák: kifejezetten üdítőek az almazöld és a fehér finom, egymásba úszó foltjai. Könnyed, lehajló alkatával igen szépen díszít.
A fikusz igen elterjedt növénynemzetség Földünk melegebb tájain, még az ehető füge, a Ficus carica is e fákat, cserjéket és kúszónövényeket egyaránt felölelő nemzetség tagja. Igen jól alkalmazkodik a különböző körülményekhez.
Megdöbbentő látvány volt Kairó utcáin például a hatalmas autófolyam mellett, teljesen porlepte levelekkel nyújtózó mintegy három méteres fikuszfa. A lantlevelű változata akár 12 méteresre is megnőhet. A kisebb levelű, apró termetű, kecses Csüngőágú fikuszok a méregtelenítő hatásuk mellett rendkívül jó energiatulajdonságúak is: testi síkon erősítenek.
A képek forrása az utolsó kép kivételével: pixabay.com. Az utolsó kép forrása
