A tavasz első napjaiban, böjt idején essen szó egy csodacserjéről, egy jóságos sárkányról, a nemes önfeláldozás növényéről és az imádkozóról.
A Kroton rászolgált a Csodacserje elnevezésre: formái-színei végtelenül változatosak, szívós, bőrnemű levelei valóban csodásan sokszínűek, sárga és zöld részei rózsaszínnel, pirossal, naranccsal, bíborral márványozottak, illetve erezettek. Alakja is rendkívül variábilis – nemhiába Codiaeum Variegatum a botanikai neve – a hosszú csúcsostól a rövid szélesig, a tojásdadtól a keskenyig, a karcsú simától a hullámos szélű szalagoson át a mélyen karéjosig, az oválistól a hegedű alakúig és tovább és tovább terjed a választék. Némelyik a tölgy, másik a fűz leveleit idézi. Tartásánál ügyeljünk arra, hogy elég fényt kapjon, különben visszazöldül, színpompája elhalványul. 100-nál is több fajtája ismert. A csendes-óceáni szigetvilágból, illetve Malajziából származik, és örül, ha nedvesen tartják.
Kettős természetű: mérgez és méregtelenít. A kutyatejfélékre jellemző módon minden sebfelülete nedvet folyat, ami mérgező: bőrre, különösen sebbe kerülve nehezen gyógyuló kiütéseket okoz, ezért szaporításakor vigyázzunk! Viszont szinte mindenféle lakásmérget lebont, földolgoz. Emellett belső erőt sugárzó lényük igen jól hat az ideges emberekre, ugyanakkor munkára ösztönöz.
Sárkányt is emlegetünk ma, de igencsak jóságosat, hiszen a Sárkányfa, avagy a Sárkányvérfa, elterjedtebb nevén Dracéna, tudományosan Dracena Agavaceae – amely a Spárgavirágúak rendjébe, a Csodabogyó-félék családjába tartozik – a NASA kutatásai szerint kimagaslóan tisztító hatású az adott helyiség levegőjére nézve. Szigorú nevét a törzse sérülésekor kicsurgó, vörös, ragadós nedvtől kapta. S talán attól, hogy szinte minden körülményt elvisel, majdnem teljesen igénytelen, csak a tűző naptól ódzkodik. Viszont nagyon hálás a gondoskodásért, akár még 2 méteresre is megnő, ha jól érzi magát. A legtöbbjük pálmaszerű, törzses megjelenésű, de vannak törzs nélküli változatai is, az alapvető különbséget mégis a leveleik jelentik. Az közös bennük, hogy kezdetben fölfelé iparkodnak, később enyhe ívben lehajlanak, és szeretik, ha időnként lezuhanyozzuk őket.
Viszont van illatos, sötétzöld, tarka, fehér- és piros szélű, csíkos, aranyporos, bokros változata. Ha több, különböző magasságú Dracénát csoportosítunk, kecsesen lendületes formáik szép alakzatot képeznek. Ám más növényekkel nem szeretnek társulni, inkább magánykedvelők. A kínai elemfölosztás szerint föld jellegű növény, stabilitáson, tartósságon nyugvó, igen erős, áramló energiái harmóniát hoznak az életterünkbe.
Következő növényünket amolyan mesei módon kedvelem is, meg nem is, ajánlom is, meg nem is. A Diffenbachia maculata a kontyvirágfélék családjának tagja, robusztusabb egyedei 6 év alatt 2 méteresre is nőhetnek, körméretük a 60 centit is közelítheti, de megfelelő, kisebb cserépben nevelve kordában lehet tartani. Világos helyre való, mészmentes vízzel biztosítsuk, hogy a földje mindig nedves legyen. A vaskos száron elhelyezkedő, ovális, 25 centimétert is elérő levelei zöldjét fehér, krémszín, sárga, haloványzöld árnyalatokban ékeskedő foltok tarkítják.
Buzogányvirágnak is nevezik, bizony, fájdalmat is tud okozni, levelén lecsöppenő nedve rendkívül kellemetlen hatást gyakorol a száj, a torok nyálkahártyájára, nemcsak gyulladt duzzanatot, de átmeneti beszédképtelenséget is okozhat. Viseljünk kesztyűt, ha vele foglalkozunk, s még akkor is mossunk kezet utána alaposan! A hatalmas levélfelület a klorofill segítségével nagy mennyiségben megköti a formaldehidet.
Hasznos volta mellett tetszetős alakjával, gyönyörködtető leveleivel nemcsak szép dísze a lakásnak, hanem nagy energiájával fokozza az összpontosító-koncentráló képességet, derűs nyugalmat sugároz.
!!!Ám ne feledjük, kisgyermek ne juthasson a közelébe!!!
A Szobai borostyán, a Hedera helix a nemes önfeláldozás növénye, a szabadban dúsan nő, burjánzik, kapaszkodik kerítéseken, erdőben élénkíti az aljnövényzetet. A lakásban nevelt változata hajlékony, különböző támasztékokon futtatva számos alakra formálható. Nevének hangalakja fölidézi a borostyánkő képzetét, a szukcinitet, ez az őskori fenyők megkövesedett gyantája. Belőle ékszer is készül, és akadnak különös darabjai, amelyek ősi élőlények alakját, maradványát is őrzik. Az örök, de legalábbis igen hosszú, értékes létre utal a borostyán a művészeti-irodalmi érdemekért járó dicsőség jelképeként is. Petőfi Arany Jánoshoz, a Toldi megírása alkalmából írott köszöntő episztolájából idézve:
“Hol is tehettél szert ennyi jóra, ennyi szépre, mely könyvedben csillog pazar fénnyel? Más csak levelenként kapja a borostyánt, s neked rögtön egész koszorút kell adni!”
A növény szép, ívesen karéjos leveleinek zöldjével a szelíd nyugalom, a termékenység és az újjászületés ígéretét hordozza. S mindezekkel ellentétben hogyan lehet mégis az önfeláldozás példája? A levegőből nagy mennyiségű, a 90 %-ot is meghaladó mértékű benzolt képes megkötni leveleivel, ám ugyanakkor saját szöveteit, egész önmagát is elpusztítja vele. Tekintsünk rá hálával.
Az Imádkozó növény kedves neve onnan adódik, hogy éjszakánként az átellenesen álló levelei páronként szelíden összehajlanak, becsukódnak, és másnap reggel olykor susogó hangot hallatva nyílnak ki. Az esőerdők kis tisztásainak földjéről származott hozzánk ez a szép, kúszó, évelő jövevény. Maranta a hivatalos neve, Nyílgyökérként is rátalálhatunk a szakirodalomban. Bokros növekedésű, gumós gyökerű. A hosszú, fölálló nyelű, különleges rajzolatú, rendkívül dekoratív, sötét smaragd, illetve olajzöld levelek ezüst vagy vörös vagy fehér erezetét még jobban kiemelik a halványzöld sávok. Szép madártollra is emlékeztetnek. Fonákjuk gyakran piros.
A Marantát óvnunk kell a tűző naptól, és attól is, hogy fázzon a lába, vagyis tartsuk meleg helyen, növekedési időszakban nedves kavicsrétegen. Összesimuló színei és finom formái mély harmóniát sugároznak, nyugtatnak, de nem álmosítanak, sőt, hatékony energiája szellemi tevékenységre ösztönöz.
Képek forrása: 1. kép, 2. kép, 3. kép, 4. kép, 5. kép
