Este többek között a Volt egyszer egy király… kezdetű éneket énekeltem elalváskor a gyerekeknek. Amikor ahhoz a részhez értünk, hogy: Tán észre sem veszed, úgy fogja két kezed…
Ibolya megjegyezte: Én is fogom a kezét, de most nem, mert most itt fekszik Jézus az ágyamban.
Itt, mellettem. – Még mutatta is, nehogy félreértés forduljon elő.
Aztán azon kezdett töprengeni, hogy miért nem hallja Jézust, noha csendben van.
Aranyos mondásai: A szívembe az van írva: Szeretlek!
Este kiskeresztet szokott rajzolni a homlokomra, de nem ám olyat, hogy egy függőleges és egy vízszintes vonal, hanem egy függőleges, és két kis vízszintes szár.
Nagy újdonság, hogy hajlandó úgy elaludni, hogy nem vagyok bent a szobában. Ez Emilnek köszönhető, aki vett neki egy éjszakai lámpát. Még jobban örülnék, ha át is aludná az éjszakát, és nem mindig a mi ágyunkban kötne ki, de már így is felszabadulás!
http://cillamama.blogspot.com/