Tegnap este nálunk voltak a Csirkék. Sőt, én készültem az alkalomra. (A Csirkék a Regnum Marianum egyik (legjobb) közössége, minden héten, szerdán este találkozunk.)
Játék-alkalom volt, és eredetileg a tőlem megszokott lelkizős, beszélgetős játékról volt szó, de mitagadás, most pont nem voltam abban a hangulatomban, hogy ilyen mélyenszántó játékot kitaláljak, elkészítsek, az elmúlt évek játékait pedig snassz lett volna feleleveníteni. Segítségemre jött az is, hogy egy őszinte megbeszélést kellett beiktatni az alkalom elejére, így a lelkizés is ki volt pipálva.
Végül azt találtam ki, hogy távoli országokból kerestem játékokat (alapvető irodalom: Lukácsy András: Népek játékai). Levettük a nagy földgömböt (amelyet valamikor anyósom szerzett a Karitaszból), és jó alaposan megpörgetve ráböktünk egy helyen. Először Észak-Amerikában utaztunk, ahol az apacs indiánok kedvelt szerencsejátékát próbáltuk ki: öt különböző jelű és értékű szilvamagot kell feldobni egy tál segítségével, és összeszámolni a képes felükre esett magok értékét. Utána játszottunk etióp lovaglós műveltségi játékot, de ezt csak a Dyekiss fivérek, azaz férjem és az öccse próbálták ki (az a gyanúm, hogy az irántam érzett lojalitásuk is belejátszott a vállalkozókedvbe), ugyanis a többieknek valamiért nem volt kedve sem ahhoz, hogy valaki a hátukra másszon, sem ahhoz, hogy valakinek a hátán lovagolva műveltségi kérdéseket tegyenek fel. Vajon miért?
Játszottunk egy Béna Csirke nevű kínai játékot, ahol fél lábon ugrálva kellett botocskákat felszedni a földről. Aztán előkerült egy chilei játék, amelyben fél lábon térdelve, és a másik lábat átölelve kellett egy villára szúrt krumplit lepiszkálni a másik villájáról. Így leírva nem is világlik ki, hogy milyen nehéz feladatról van szó! Sögyivel éppen ezt játsszuk a képen, aki gondolja, próbálja ki. Az biztos, hogy (a nézőközönség számára is) nagyon mulatságos!
Volt még holland, dán és brazil játék is.
http://cillamama.blogspot.com/