Rettentő gyorsan elrohant mellettem illetve velem ez az idei Nagyböjt. Tudom, hogy nehéz megtalálni a nyugalmas, imára, elmélyülésre alkalmas pillanatokat, de ezen az utolsó héten megpróbálom a lehetetlent…
A Nagy Kísérlet két összetevőből áll, melyek két újabb részre oszthatók.
1, Lelki
A, Reggel elolvasom az evangéliumot és a nap folyamán valamikor negyed órát elmélkedem rajta.
B, Egész nap igyekszem Isten jelenlétében élni. Ennek érdekében csak keresztény zenét hallgatok, mert nekem a zene nagyon meghatározza a gondolataimat.
2, Testi
A, Némi böjt – nem túl durva, csak húsmentes. Meg tejmentes. Esetleg kenyérmentes :).
B, Legalább negyed óra torna.
A mai nap egészen jól alakult. Minden olyan szépen következett egymás után. Még amikor bonyodalmasnak is tűntek a dolgok, nemsokára kisimultak. Olyan nagy ajándék az ilyen vezetett nap. Remélem, holnap is sikerülni fog tartani a tervünket.
Húsvétra, ha jól alakulnak a dolgok, fel fogunk menni Dobogókőre. Már nagyon várom.
Egyébként Rózsáéknak nagyon jól sikerült a verseny, negyedikek lettek. Aznap még hittanon is voltunk Emillel Dobogókőn – nagyon mély és nagyon jó volt!
Az a péntek vicces nap volt, több aranyköpés is született.
Vacsora. Tejfölös halat ettünk rizzsel. Emil felállt, hogy vegyen a rizsből, majd a teli szedőkanállal a kezében körbenézett kis családja tagjain:
– Ki kért rizst? … (csodálkozó pillantások jobbról-balról) … Ja, én…
Gáborka: Mama, ki az a titkárnő? Tudom! Az, akinek műkörme van!
Valamint némi testvérháború is lezajlott, aminek az eredménye egy hosszú, piros karmolás Gábor mellkasán, és egy tanulság:
– Mama, ha legközelebb az Ibolya meg akar ütni vagy karmolni, először én ütök vissza!
http://cillamama.blogspot.com/