A mi családunk rendszeresen megünnepli a Halloweent.
Eredetileg az (akkor 🙁 ) fölöttünk lakó nagyszüleim lelkesítették be a manókat, mert elmesélték, hogy Kanadában élő unokatestvéreim milyen aranyos krokodilnak meg boszorkánynak? (Anikó?) öltöztek be, és mennyi édességet gyűjtöttek össze. Persze olyasmiből, ami édességgel jár, nem maradhatnak ki ők sem, ezért be is öltöztek boszorkánynak és nem emlékszem, minek, és kaptak is finomságokat. Egyébként eredetileg úgy került szóba a dolog, hogy felvitték megmutatni a töklámpásukat, mert azt Halloween-re gondolás nélkül is készítettünk. Az őszhöz a magyar hagyományos kultúrában is hozzátartozik a halál, elmúlás gondolata mellett a feszültség oldására szolgáló bohóckodás, ijesztgetés, amin mindenki kacag – gyakran a halállal, halottakkal kapcsolatos témákban (pl. temetésparódia, töklámpáskészítés).
A gyerekeken azt látom, hogy a természet változása, a körülöttünk látható elmúlás gyakran vet fel kérdéseket bennük, minden évben át kell beszélni ilyenkor a ki mikor fog meghalni, és te, mama, ugye még sokára jellegű kérdéseket. Ez nem is baj. De szerintem érdemes feleleveníteni a magunk számára a túlságos szorongást játékosan oldó szokásokat. Nálunk ijesztgetés nincsen, és körbe sem járunk a lámpásokkal, tehát talán nem is kéne Halloween-nak hívni… Lehet, hogy jövőre megváltoztatjuk a nevét…
Tegnap úgy alakult, hogy a szembe-gyerekek is átjöttek. Nagy buli volt! Szerencsére akadt plusz tök is, így ők is készíthettek lámpást (Tika természetesen vonat alakút), Rózsa sütött sütit, volt múmiaetetés – azaz valaki bekötött szemmel etette a társát joghurttal.
Rózsa az idén egy nagy sütőtököt választott, nagyon nehéz volt kikaparni a belsejét. Habverővel próbálták fellazítani, és a leghosszabb késünk sem ért le az aljára. Megoldották!
Gábor viszont egy aprócska, zöld tököt választott, aprólékosan kidolgozták, szerintem nagyon helyes lett! Még sapkát is kapott almából. Mindenki nagyon jól érezte magát…