Egy Bolondok napjára eső locsolás semmiképpen nem lehet olyan, mint a többi.
Rózsa mindenféle terveket szőtt, hogy a Vöcsök-fiúkat milyen módszerrel tréfálja meg ebből a jeles alkalomból. Egyébként minden Vöcsöknek írt egy-egy tojást, amin egy vöcsök úszott a tóban, a másik oldalára pedig az volt írva: Krisztus feltámadt!
Amikor megjöttek a Vöcskök, Rózsa a kanapén feküdt. Kimentem, és a kocsiból kikecmergő fiúk tudomására hoztam a szomorú hírt: Csipkerózsika a kanapén alszik, már legalább száz éve. Azt is odasúgtam, hogy nagyon örülnék, ha nem vizeznék össze a kanapét. A fiúk beözönlöttek a nagyszobába, ahol valóban ott feküdt a kis királylány rózsaszín ruhában, koronával, betakarózva egy rózsaszín palástba. A fiúk körülállták, Toma pedig lehajolt, hogy felemelje az édesdeden alvó Csipkerózsikát, és kivigye.
Igen ám, de ebben a pillanatban Rózsa előkapta az öccse vízipisztolyát a palástja alól, és a meglepődött fiúkat végiglövöldözte vele. Persze abban a pillanatban megpróbálták kicsavarni a kezéből (sajnos el is tört, még nem merek belegondolni, mit fog szólni Gábor), és ellentámadásba mentek át. Tekintettel a helyzet súlyosságára a kölnivíz is előkerült a vízspriccelő flakonok mellett, Rózsa haja még most is elviselhetetlenül illatos.
Közben Ibolya egy kétdecis fültisztító flakonból áztatta csuromvizesre hátulról két locsolkodó kabátját, akik csak később vették észre a merényletet.
Toma zárszava: – Rózsa, volt szép locsolóversünk is, de nem voltál rá nyitott.