Olyan jó volt! – Túra a Magas-Tátrában

olyan_jovolt6
Az elmúlt héten a gyerekek unokatestvéreikkel együtt a szüleimnél voltak. Már hagyományosnak mondható, hogy drága szüleim minden évben indiános hetet tartanak az unokáiknak (lehet, hogy majd erről is írunk…), és azalatt a szülők kapnak egy kis szabadságot.


Idén végre (egyébként Emil kérésére, mert engem nagyon feszít ez a nem haladó disszertáció) tényleg kettesben töltöttük a hetet, és nagyon-nagyon-nagyon jó volt! Legutóbb a nászutunkon, 11 éve voltunk több napot csak kettesben.
Az én vágyamra elmentünk a Magas-Tátrába egy igazán nagyot kirándulni, majd Emil vágyára itthon, pihenéssel töltöttük a hét további részét. (A Tátrában amúgy úgy elfáradtunk, hogy két napig mást nem is igen tudtunk volna csinálni.)

olyan_jovolt2

A Tátrában első este felmentünk a Téry-menedékházhoz, majd végül is nem töltöttük kint az éjszakát, mert minden ruhámat magamra véve is vacogtam, és jobbnak láttuk behúzódni a házba, ahol meglepve, de kedvesen fogadtak, adtak szobát, egészen olcsón. Elég nehezen melegedtem fel, kabátban, hálózsákban, két takaróban vacsoráztam. De megérte a csillagok látványa a hegyek fölött.

Nagyon jót aludtunk, és amikor reggel négykor kinéztem az ablakon, ott volt két zerge a tavakból kifolyó vízesésnél!

A háziak kikészítettek nekünk reggelit és forró teát, mert megbeszéltük, hogy előbb távozunk, mint a hivatalos reggeli kezdete. Így aztán a napfelkelte már úton ért minket. Gyönyörű volt az öt tó, az egyik kedvenc helyem, majd a Vöröstorony-hágó, a másik kedvenc helyem. A csend! A sziklák, a növények, a vízcseppek, a férjem, a mindenség és az Ura…

olyan_jovolt1

Láttunk útközben zergéket és mormotákat, minden nagy vágyam teljesült: láttam zergegidát, egymással játszó két mormotát, sőt hófolton átrohanó mormotát is. Amikor az egyik kanyarban befordultunk, ott volt egy zerge egészen közel, a másik kövön meg egy mormota. Csodálatos élmény volt!

olyan_jovolt4

Játszottunk a hófoltokon, hógolyóztunk, megcsodáltuk a zergepata-nyomot a hóban és a leszakadásokat, meg a hófoltokból kialakuló tavacskákat, zuhogó vízeséseket.
A Vöröstorony-hágó után átmentünk a Rovátkára, na, ott egy kicsit megijedtem, de Emil segítségével gond nélkül leereszkedtem.

olyan_jovolt3

Onnan irány a Lengyel-nyereg, majd a Kis-Viszoka. A hátizsák is elég nehéz volt, eredetileg nem terveztünk kint alvást, és ezért csak egy nagy és egy kicsi zsákunk volt. A nagyot majdnem végig Emil cipelte, de néha átadta nekem, hogy kifújja magát, meg hogy örüljek neki.

A Sziléziai-háztól leereszkedve azért már fáradtak voltunk, de végigmentünk még az úton Ótátrafüredig. Arra is jutott egy kis idő, hogy csak üljek, és nézzem a hegyeket.
A végén elég lassan haladtunk már. Szerintem még soha nem kirándultam ilyen nagyot a Tátrában. Az, hogy jól kifáradjak, teljes mértékben megvalósult. Ezen a képen az látható, hogy leültem egy kicsit pihenni. De valahogy az lett a vége, hogy eldőltem. A lábam felfelé, kicsit fejembe szállt a vér, de legalább a lábam könnyebbedett. Utána azért összeszedtem magam, de aki ismer, tudja, hogy ez… Itthon kiszámoltam: a teljes mérleg 25 km táv, 4000 m szint, 15 óra menetidő.

olyan_jovolt5
Emil még emberfeletti erővel hazavezetett, másnap egy hatalmasat pihentünk, sétáltunk, aztán még volt a héten mozizás, ruhanézegetés, Emil-születésnap rántottával, végül pedig egy bulihajóra mentünk, és nagyon jót táncoltunk.
Jaj, annyira jó volt ez a hét!
Ugyanakkor a gyerekeket is jó volt viszontlátni, látszott, hogy élvezték, mindenki mosolygós, mesélős, örömteli volt, Mamácsékat is beleértve :-).

Virág blogja

A képek a szerző felvételei

Kategória: Virág blogja | A közvetlen link.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.