Mostanában nagyon jó itthon a gyerekekkel. Nagyon szeretem, hogy nem kell órához alkalmazkodni, hogy pofátlanul sokat pihenhetek, és gyönyörködhetek a játszó gyerekekben.
Öröm nézni, ahogy kicsik és nagyok különböző felállásokban egymásra találnak. Örülök neki, hogy ilyen jól érzik magukat itthon, mert ez a nyár eléggé itthon ülősre sikerült, hiszen én nemigen tudom őket elvinni sehova. De még senki nem panaszkodott. Érdekes, amikor borul a rendszer, mert pl. valaki elmegy táborba.
Most volt a Regnum-táborok ideje, végre – bár kisebb mérlegelés után – én is részt vettem a saját népünk, a CSIRKÉK táborában, ahova betegségek miatt már két éve nem jutottam el. Nagyon jó volt a találkozás a többiekkel, a sok beszélgetés, esti programok, játékok. Jó volt látni, hogy milyen szépen cseperednek a gyerekek, és hogy a sok különböző családban hogyan érnek különbözőre, egyaránt csodálatosra.
Aztán másnap Rózsa elment a saját táborába (UFO kiképző központ), Gábor pedig három nappal később indult indiántáborba. Mindketten boldogan, koszosan, kullancsosan, sok élménnyel, új dalokkal és nagyon lelkesen jöttek haza. Köszönjük a vezetők, segítők sok munkáját!
Pocaklakó egyelőre jól érzi magát odabent, időnként eléggé feszül a hasam, a járás, talpon levés nehezemre esik, de egyébként minden rendben van. Köszönöm a sok ránk-gondolást, jelentkezem, ha lesz valami érdekes.