Annyira szeretem a gyerekeinkben, hogy szuperjó ötleteik vannak, amelyek ráadásul nem is maradnak egyszerűen ötletek, mert hacsak tehetik, megvalósítják őket.
Sok vidám ünnep, jó játék kerekedik így ki, és semmi más teendő nincsen, mint gyönyörködni bennük, kereteket adni az ötleteknek ha szükséges, és ha nekem is van pont lelkesedésem, be is kapcsolódhatom.
Tika például egy esős nap kitalálta, hogy ki akar menni a teraszra. Adtam alá két újságpapírt, hogy ne maszatolja össze a követ. No, lett erre mocsárjárás. A sáros kertbe lépésről lépésre elhelyezte a papírokat, ugrált lapról lapra. Aztán a tesói is csatlakoztak. Rózsa térképet rajzolt, apró meglepetéseket rejtett el, végül még egy szörnyeteg is került a játékba Emil személyében, aki a sötét sarkon várta az elemlámpa fényénél közeledő társaságot.
Aztán amikor esett a hó, természetesen mindenféle havas játék előkerült. Megint Tika volt az, aki ki akarta próbálni, milyen érzés, ha az egész testén érzi a hó hidegét. Engedtünk jó meleg vizet a fürdőkádba, aztán a finn szauna jegyében megkezdődött a hóban hempergés, majd a kádban való átmelegedés. Éjszaka folytatódott a hóesés, és jól kihasználtuk azt az egy szem havas napot, itthon maradtak a gyerekek egy nagy havazásra. Sajnos zuhogott az eső, így a Gábor által készített hóemberek esernyőt kaptak. Szánkózásra is sor került: le a kalappal kedves Anyósom előtt, aki a hideg esőre való tekintet nélkül elkísérte a lelkes csapatot a Várdombra csúszkálni.
Rózsa leginkább a hétköznapok ünneppé varázsolásában mester. Nemrég, Bálint napon szívecskés ruhát vett magára, szíves hajviseletet talált ki.
Vacsorára sütöttem szív alakú brióst. A receptet innen vettem (hú, jobbnál jobb gyors sütemények vannak ám, nézzetek körül!), a csavarást talán én találtam ki, de lehet, hogy láttam valahol régebben.
A kislányok még mindenféle üzenetes, kedves szívvel is készültek, és ott szépeskedtek az Emiltől csak úgy kapott virágok – olyan szép volt az asztal!