Nos, én nem sok mindenről, mert a teliholdas éjszakák jelentős részét általában nem alvással töltöm. Ezen az éjen különösen nem aludtam, mert pont aznap volt életem első fogorvosi beavatkozása (egyből gyökérkezeléssel indítottam), így nagyon fájt az egész állkapcsom.
Matyi persze ébredt a maga megszokott rendjében, Emil éppen nem volt itthon, pedig a többiek éjszakai mocorgására Ő szokott kelni. (Kicsit jó dolgom van!) Így érzékenyebben füleltem a szomszéd szobára, és meg is hallottam, hogy valaki hosszan hánykolódik az ágyban. Átlopakodtam, és tényleg, Gábor forgolódott. Összebújtunk kicsit, aztán hallom Rózsa suttogását:
– Ibolya! Ibolya!
– Rózsa, maradj csendben, nyugi, itt vagyok! – suttogtam vissza, és a nagylány újra békésen szuszogott. Kibújtam az alvó Gábor mellől, hogy egy másik matracon kényelmesebben elhelyezkedjek. Nemsokára újra hallom Rózsát:
– Gábor! Gábor!
– Rózsám, hagyd a testvéreidet aludni, ha gond van, nekem szól, bekapcsolom az éjszakai fényt is! – mondtam nagy naivan, és próbáltam aludni. Egy kicsit.
De ekkor Matyi közbenyivákolt, gyorsan visszamentem a másik szobába. Jó idő elteltével ismét mocorgást hallottam a szomszédból, de nehezen szántam rá magam, hogy átmenjek. Végül csak elhatároztam magam, elképzeltem a mamára vágyó drága kis gyermekeimet… átmentem, és észrevettem, hogy Tika nincs az ágyban, viszont az alsó szintről zaj hallatszik. Azt hittem, hogy csak eltévesztette az irányt, és lent keres engem, ezért gyorsan leszaladtam.
Ibolyával együtt voltak a fürdőszobában. Gyorsan föltessékeltem őket, és leoltottam a lámpát a konyhában (nocsak, égve hagytam?). A konyhában a két nagyocska álldogált, éppen kalácsot akartak sütni a névnapomra. Hajnali fél ötkor!!! Kiszámolták, hogy így készül el kb. negyed 7-re a friss kalács. Nagyon meghatódva és nagyon szőrös szívvel ágyba küldtem a társaságot, és magam is odafeküdtem, mert az alvási készség elég kicsi volt. Felajánlottam némi pénzt, hogy elmehessenek majd a pékhez kalácsért. Így is lett. Rózsa és Tika finom kalácsot és sonkát hoztak, Gábor és Ibolya terítettek. Este Emil is hazaért, hozott nekem mézeket, és megkaptam egy könyvet is, amire már vágytam – majd egyszer talán mesélek róla.
Olyan névnap volt, amilyenről nem is álmodtam!
Forrás: Villanások családunkból