Imádkoztak. Kérték, hogy valami történjen. Egyik reggelre porig égett a diszkó. Nem hitték el, hogy azért.

Váratlan vendég érkezik, Sándor. Egyszer már aludt a vendégházban. Magas, erős fiatal férfi. Legszívesebben az utcán, vagy kocsmában térít, ment embereket. Gyalog akar jönni, aztán meggondolja magát, buszra száll. Míg ebédelünk, folyik belőle a szó. Elmesél egy történetet. Oroszországban egy templom mellett állt egy diszkó. A hívő fiatalok azért imádkoztak, hogy szűnjön meg, vagy legalábbis költözzön el a szórakozóhely. Aztán egyszer belecsapott a villám. Senki sem halt meg, de porig égett az épület. A tulajdonos, aki tudott az imáról, beperelte a közösséget.

A tárgyalóteremben a bírónak azt mondták a fiatalok, hogy biztosan nem azért égett le, mert ők imádkoztak. Véletlen, erősködtek. Az ateista tulajdonos azonban váltig állította, hogy de, azért.

– Isten tette!

A bíró elcsodálkozott.

– Önök, akik hívők, azt mondják, nem Isten volt, és ön, aki ateista, váltig állítja, hogy Isten keze van a dologban. Akkor ki most a hívő?