Minden olyan riasztó volt. Bekapcsoltam a tévét, hogy eltereljem a figyelmem, de akkor megmozdult valami a függöny mögött.
Este tíz óra. Adél apánál alszik, én otthon vagyok, várom anyát, aki színházba ment, és nem veszi fel a telefont. Elmesélem, hogyan történt.
– Megjött már?– kérdezi telefonon Adél.
– Még nem – válaszol Milla, aki otthon várja anyát. – Képzeld, az előbb megmozdult a függüny, de csak Fidélió, a macska volt.
– Fidélió? De édes! Szólj, ha megjön – mondja Adél.
– Jó, szólok – válaszol Milla.
– Szia!
– Szia.
Negyedórával később.
– Na, megjött?– kérdezi újra Adél.
– Nem, még nem – válaszol újra Milla.
– Hát ez nem lehet igaz! Próbáltad hívni?– kérdezi Adél.
– Igen, persze – válaszol Milla.
– És? – kérdezi Adél.
– Ki van kapcsolva – válaszol Milla.
– Próbáld újra! – mondja Adél.
– Jó – válaszol Milla.
– Leteszem – mondja Adél.
– Jó – válaszol Milla.
– Azt csinálja, mint régen – mondja Adél.
– Azt. Önző – válaszol Milla.
– Igen, önző! Csak magára gondol – mondja Adél –, na, szia. Hívj, ha megjött.
– Persze – válaszol Milla.
Fél órával később.
– Megjött? – kérdezi Adél.
– Még nem – válaszol Milla.
– Olyan mint régen. Csak magára gondol – mondja Adél.
– Eszébe sem jut, hogy egyedül vagyok itthon – válaszol Milla.
– Nem. Jól szórakozik a színházban – mondja Adél. – Szólj, ha megérkezett.
– Szólok – válaszol Milla.
– Emlékszel, amikor kiskorunkban?– kérdezi Adél.
– Persze. Ugyanezt csinálta – válaszol Milla.
– Ugyanezt. Én tíz voltam, te meg nyolc – mondja Adél. – Elment színházba, és a ruhatárban hagyta a telefonját. Hiába hívtuk…. Éjfél elmúlt, amikor hazaért, de mi akkor már szóltunk apának, aki értünk jött, bepakolt a kocsiba, és elvitt magához. Anya az üres lakásba nyitott be, aztán felhívta apát, és kiabált vele, hogy hogyan tehette ezt, hogy elvitt minket. Veszekedtek, emlékszel? Pedig nem volt igaza. Néha szörnyen viselkedett.
– Most tizennégy vagyok. Már nem kicsi. De még nem is nagy. Eszébe sem jut, hogy aggódom érte?! – kérdezi Milla.
– Nem tudom. Mostanában nem ment el. Azt hittem, megváltozott – mondja Adél.
– Én is – válaszol Milla –, de látod? Ugyanolyan, mint volt. Remélem, jól szórakozik a színházban!
– Remélem! – mondja Adél. – Szólj, ha megjött.
– Jó – válaszol Milla.
– Szia!
– Szia!
Húsz perccel később.
– Megjött? – kérdezi Adél.
– Meg – válaszol Milla.
– És? – kérdezi Adél.
– Lemerült a telefonja. Azt mondta, próbált hívni egy idegen telefonon, de ki voltam kapcsolva. Pedig nem is voltam kikapcsolva! – válaszol Milla.
– Lehet, hogy olyan helyre tetted, ahol nem volt térerő – mondja Adél.
– Nem, nem tettem olyan helyre! Önző és kész! – válaszol Milla.
– Önző – mondja Adél.
– Holnap úgy kiosztom! – válaszol Milla.
– Én is – mondja Adél.
– Azért jó, hogy itthon van – állapítja meg Milla.
– Én is örülök. Végre! De önző! –mondja Adél csendesen.
– Csak magára gondol – válaszol Milla.
– Na, aludj! – mondja Adél.
– Te is – válaszol Milla.
– Szia!
– Szia!