Mi történik, ha két lány találkozik egy állomáson, és az egyiknek
lemerült a telefonja?

– Szia! Ide tudnád adni a telefonod? – lép oda egy szőke lány nagy csomagokkal egyensúlyozva magas sarkú cipőjében egy fiúhoz.
– Nem, ne haragudj, sietek – hárít a hátizsákos fiú.
– Oké.

– Szia, kölcsön tudnád adni a telefonod? – most egy barna hajú lánynál próbálkozik, aki épp most jön be a váróterem ajtaján.
– Igen.
– Köszi. Tudod, az enyém lemerült, s kéne írni egy SMS-t a barátaimnak. Nem jönnek.
– Aha.
– Hogy kell?
– Segítsek?
– Ja.
– Mit írjak?
– Itt vagyok Pesten, várlak a pályaudvaron. Hol is vagyunk?
– Kelenföldön.
– Várlak  Kelenföldön.
– Oké, írom. Aláírás?
– Imola. Van egy cigid?
– Nem, nem dohányzom.
– Nem dohányzol?
– Nem.
– Akkor biztosan iszol.
– Nem, nem iszom.
– Drog?
– Nem is drogozom.
– Aha. Hány éves vagy?
– Tizenöt.
– Na, ne! Tizenhétnek néztelek… Jaj, olyan éhes vagyok.
– Mikor ettél utoljára?
– Tegnap este. Mikor drogozom, egyáltalán nem vagyok éhes. Tegnap jól bepörögtem.
– Aha.
– Vigyázol a táskámra, amíg veszek valami kaját?
– Persze.

(10 perccel később)

– Kérsz?
– Pogácsa? Nem, kösz, nem. Mit csinálsz tulajdonképpen Pesten?
– Itt fogok élni.
– Miből?
– Még nem tudom. A barátaimmal fogok lakni, és keresek valami munkát. Te, ezek villamosok?
– Ezek? Nem, ezek vonatok.
– Vonatok? Nálunk egészen másképp néznek ki a vonatok. Sokkal csúnyábbak. Azt hittem, villamosok.
– Mit csinálsz tulajdonképpen?
– Én? Eddig pincér voltam, de havi negyvenezerért tudod, ki fog felkelni!
– Végeztél valami sulit?
– Aha, tavaly érettségiztem. Aztán mentem el pincérnek.
– Azt hiszem, megjött a vonatom. Mennem kell.
– Szia! És köszi. Jaj, kifizetem az SMS-t.
– Nem kell.
– De, tedd csak el!
– Köszönöm!
– Szia!