Vezeklés

ejszakai_erdo
Gyalogolni fog, határozta el. Harminc kilométert éjszaka.

Vácon, amikor leszállt, rajta kívül csupán egy párt látott hátizsákkal. A lány szép arcú harmincas, a férfi alacsony, vonásai erőteljesek. Az állomáson egy lazán öltözött férfi lép hozzájuk, Gergő, az éjszakai zarándokút szervezője, END-tag. Kiderül, huszonnyolcan jelentkeztek, hárman lemondták, ketten önmaguk számára is váratlanul állítanak be. Köztük van egy régi ismerőse, aki arrafelé lakik, mint ő. Legalább reggel nem fog elaludni a vonaton hazafelé, konstatálja félhangosan.
Az állomáson újra vonatra szállnak, Szobon buszra, így is jóval este 7 előtt érkeznek Márianosztrára, ahol Áron, a fiatal pap, aki velük gyalogol, misézni fog.

Börtön és oltár

Márianosztra ma női börtön, de néhány évtizeddel korábban politikai foglyokat zártak be a kolostor épületébe. Itt töltötte büntetését többek között Göncz Árpád, Déry Tibor, Háy Gyula, Eörsi István, Bibó István, Krassó György, Mensáros László. De itt vendégeskedett Péter Gábor is.
Megborzong.
A nap lemenőben, amikor belép a Nagy Lajos király alapította templomba, amelynek oltárképe a częstochowainak másolata, a Fekete Madonna. A képet, amelyet ma százezrek látogatnak Lengyelországban, anno Nagy Lajos király adományozta a pálosoknak.
Fiatalon járt már egyszer a lengyel zarándokhelyen, nem sokat tudva még a bűntudatról, vezeklésről, reményről, áldozatról. Akkor ámulattal vegyes érzéssel bámulta a térden kapaszkodó asszonyokat, idős férfiakat. Mint ahogy később Jeruzsálemben, a siratófalnál döbbent meg a folyton áramló tömeg láttán. Mennyi minden lehet egy ember történetében, amit siratni kell: ki nem mondott szavak, el nem csókolt csókok, meg nem történt ölelések, együtt meg nem élt idő.
Az oltárhoz közel ülnek le, a fiatal Áron Jézus irgalmas szeretetéről beszél. Irgalom azt jelenti: méltatlanul kapott ajándék.
Bűneire gondol, vajon meg lehet-e azt bocsájtani, ami házasságában történt? Túl lesz-e valaha a válásán? Tiszta szívvel tud-e majd gondolni arra a másikra? Látni őt is a saját történetében, megérteni, mit, miért tett, és nem gyűlölni?

Irgalmasság hajnala

A többiek is elmondják felajánlásaikat, egy hosszú szőke hajú lány, aki a vőlegényével jött, a kapcsolatukért gyalogol. Egy idősebb nő a férjéért. Egy fiatal férfi a házasságáért. Egy idősebb férfi a gyerekeiért. Edina, Gergő felesége a sírig tartó szerelemért. Ez nagyon tetszik neki, bár valójában úgy érzi, nem könnyű az, amit Edina kér. Hová tűnik a szerelem a házasságban? – jut eszébe Gary Chapman könyve a szeretetnyelvekről. Bibliaórán hallgatják, s valóban. Meggyőzőnek tűnik, amit Chapman állít, hogy nem ismerjük egymás szeretetnyelvét, azért nem érezzük, hogy a másik szeret. De mi van akkor, ha valaki vágyik elismerő szóra is, minőségi időre is, ajándékokra is, bár arra a legkevésbé, szívességekre is és ölésre is?! Mi van, ha olyan mélyen éhes valaki a szeretetre, hogy azt csillapítani szinte lehetetlen? Elég reménytelennek tűnne most minden, ha nem ismerte volna meg Jézust. Azóta szeret.
A mise után kimennek a templom és a börtön ölelte térre. Besötétedett. Egy idősebb nő szólítja meg:
– Olyan szomorú volt, amit mondtál. Hogy a tönkrement házasságodért gyalogolsz.
– Aha.
– Nekem is tönkrement. De ő már nem él. Néhány év múlva meghalt, miután elhagyott – mondja, és mesélni kezd a férjéről, aki egy nő miatt elment harminc valahány év házasság és öt gyerek után.
– Nem fázol? – fűzi hozzá befejezésképp.
De, fázik. Nincs nála semmi, csak egy vékony esőkabát. Hosszan bajlódik a cipzárral, mire belebújik.

Neonsárga karszalag

Gergő neonsárga karszalagot oszt ki mindenkinek, és egy szentírási részt olvas fel. Körben állnak.
„És nyolc nap múlva ismét (és nem majd:)) benn valának az ő tanítványai, Tamás is ő velük. Noha az ajtó zárva vala, beméne Jézus, és megálla a középen, és monda: Békesség néktek!”
De mivel többen vannak, mint ahány a szó az idézetben, jön még utána egy „ámen-Krisztus-feltámadott-alleluja”.
Mindenki mond egy szót, így kiderül, nem maradt-e le valaki.  
Elindulnak.
András mellett köt ki, aki korábban már volt ilyen zarándokúton. Kiderül, van közös ismerős is – egy kiugrott atya, aki egy régi szegedi barátjának a nővérét vette el feleségül.
Egy dombon, ahonnan belátni az egész éjszakai Dunakanyart, megállnak. Állatok hangját és a víz illatát hozza a szél, a fények, mint apró szentjánosbogarak fel-felvillannak. Áron atya énekelni kezd. „Irgalmas Istenünk jóságát mindörökké éneklem…” Lassan bekapcsolódnak.

Hála

Aztán elhallgatnak, s állnak némán, hosszan, szinte hallani szívük dobbanását a meleg csendben. Gergő töri meg, egy játék keretében mindenkinek talál egy útitársat, akivel az est folyamán beszélgetni fog. Első téma: „Az Isteni szeretet hívott létre és tart fenn. Adj hálát mindazért, ami most jelen van benned a köszönet oldalán! Ha a hála érzésébe üröm is vegyül, nézd meg jobban, és mondd ki, mi az oka! A melletted haladó megkeresztelt lélek a Szentháromság követe, most direkt a te közvetítőd” – olvassa a kis papírlapon a néhány sort.
Újból András mellé kerül, aki életéről mesél, majd sorolja, mit köszön meg a Teremtőnek. „A gyerekeimet, igen. A feleségemet, azt, hogy van munkám. Az egészségemet. Az otthonomat.”
Philippe, aki a mostani túrát vezeti, GPS segítségével tájékozódik. Eltévednek. Nem nagyon, de mégis.
–Vissza! – kiabál néha.
Olyankor megfordulnak, vagy egy forrást átugornak, vagy visszatérnek az előző útra, aztán jobbra vagy balra, fel vagy le. Előreszalad egy puli, aki alapvetően hűségesen követi gazdáját. Tizenegyre érnek Kóspallagra, ahol egy autónyi ennivalóval várja őket Péter. A falu végi élelmiszerbolt előtt a betonra ülnek, meleg teát isznak, Edina előre elkészített kenyérlángosát csipegetik. Egy fiatal férfi vörösborral kínálja a többieket. Ő is iszik egy pohárral.

erdo_ejszaka

Sajtkrém és lábszag

Éjfél felé indulnak tovább. Újabb párt választanak, akivel a második témát dolgozzák fel.
„Isten országa bennetek van…”  Gergő mellé kerül. Helyzetek bukkannak fel az emlékezetében, amikor érezte Isten jelenlétét… Ahogy beszél, újra jóleső borzongás járja át.
Kettőkor érkeznek Kismarosra a Ciszterci Nővérek Boldogasszony Háza Monostorába, ahol a kápolnában taizéi énekeket énekelnek, majd cipőjüket levetik, hogy ne kelljen a nővéreknek takarítaniuk. Erős lábszag keveredik az izzadság szagával. Az ebédlőben hosszú asztalokon újabb finomságok. Neki a márványsajtkrém ízlik a legjobban, bár a lekvárok is finomak. Ezeket is főképp Edina készítette, bár férje, Gergő is segített. A polcokon lekvárok és mézek sorakoznak, a nővérek készítik, és árulják őket. Áron atya itt marad, kiderül, itt is lakik, ahol egyik testvére is él, aki nővér. A társaság fele lemorzsolódik. Főképp a nők.

Az égbolt is fényesebb

Betonúton indulnak visszafelé Vácra. Hajnali három óra. Még most sem érez fáradtságot, csak talán nem kellett volna ennie. Szép lesz a napfelkelte, mondja Ildikó, Philippe felesége.
Házak között botorkálnak, aztán ki a Duna-part melletti bicikli útra. A tempó gyors, kezd fájni a háta, pedig csomagja nem nehéz. Fél öt felé érnek Verőcére, Erika gyalogol mellette, aki régóta járja Európa különféle zarándokútjait. Częstochowáról mesél, majd a vakok intézetéről, ahol takarít. Amikor este továbbadja lányainak, hogyan élnek az intézetben a vak gyerekek, a kisebbik lánya közli, hogy felnőtt korában velük szeretne foglalkozni.
Egyszer csak úgy érzi, nem bírja tovább. Erika még mindig beszél, hátrébb Ildikó és Philippe elkezdik az Üdvözlégy Máriát, néha ő is bekapcsolódik, de alig bír másra figyelni, mint a fájdalomra, ami testében egyre nő. Nem ülhet le, hiszen a többiek is bírják. Örkény jut eszébe, aki a Don-kanyarban gyalogolt mínusz negyven fokban, nem tudni hány napig, és látta, amint mellette a leülők szempillantás alatt jéggé dermednek. Ha ő nem ült le, akkor ő sem fog. Milyen nevetséges lenne, ha egy sima zarándokút kifogna rajta. Néhány óra múlva vége szakad, és lám az égbolt is egyre fényesebb! Mire beérnek Vácra, átesett a holtponton. Házak között gyalogolnak, aztán néhány percre megpihennek a Duna-part kavicsain. Ő hátra dől, és álomtalan mély alvásba zuhan.

Táncoló angyal

Néhány perc múlva felébresztik, indulnak tovább, be a központba. Végül a váci piaristák rendházának hatalmas faajtaja előtt csöngetnek. Judit nyit ajtót, akinek három fia van, és szintén az END közösség tagja, mint ahogy Gergő, Edina, Philippe és Ildikó.
Judit 5-kor kelt, hogy szendvicseket, habos kakaót és mézzel kent kalácsot készítsen nekik. Az itteni kápolnában Imre atya kihelyezte az Oltáriszentséget. Előtte térdel, és egy hálaadás erejéig ők is mellé telepszenek.
Még néhány óra, és visszaér a faluba, ahonnan indult. Járni alig tud. Délelőtt tíz óra, mire ágyba bújik. Másnap oly könnyűnek és vidámnak érzi magát, mint talán egy angyal, akinek teste légből font háló. Táncolni volna kedve.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.