Szegényen, de nem boldogtalanul.

„Mit ettél, Natasa?”

„Én? Miért kérded?”

„Jó étvágyad van. Tavaly válogattál.”

„A papa vett egy kiflit reggel” – válaszolja a nyolcéves kislány a tábor első napján.

Natasa anyukája több hónapja munkanélküli. Bár diplomás, de elhelyezkedni nem tud. Néhány éve eladta a lakását, annak az árát felélték. Most albérletben laknak, de több hónapja azt sem tudja fizetni. Még nem rakták ki őket, de a tévé, a számítógép, a fényképezőgép már zálogházban van. Megtanult festeni, néha kiáll az utcára, és elad egy-egy képet.

„A múltkor lementem a Városligetbe, sétáltam egész nap. Gondolkoztam. Mit akar az Isten, mit csinálok rosszul? Vajon mi az Ő akarata, amit nem veszek észre? Bár azt hiszem rájöttem… Az a baj, hogy nem tudom elengedni ezt a középosztálybeli maszlagot. Hogy a középosztályhoz tartozom, a fizikai munka még idegen tőlem. De nincs is kedvem negyvenezerért talicskával földet hordani. Meg hiába is hordanám, nem tudnám kifizetni belőle a hatvanezres albérletet, a rezsit, a kaját. Rossz a társadalmi szerződés, mert hazugságra épül. ”

Natasa anyukájával külföldre készül, talán ott könnyebb lesz. „Csak Natasát sajnálom, olyan jó most az iskola, ahová jár. Itt kell hagynunk.” Hosszan hallgat. „Tudod, mégis egyfajta béke van bennem. Magam sem, értem, de mindennek ellenére nyugodt vagyok. ”

„Hová mentek?”

„Horgászni.”

„Nincs is tó. “

„De, 13 km-re van.”

„Gyalog?” Anna bólint. „Csak fájnak már a lábaim.”

„Szóljatok legközelebb, elviszlek benneteket.”

Két héttel később.

„Szia, Anna vagyok. El tudnál vinni a szomszéd faluba?”

„Persze. Mikor?”

Anna és István bodzát szednek a másik falu határában. Tíz üres rekeszt rakunk be a kocsiba, de csak három telik meg. Az alacsonyan lévő ágakról már leszedték a fekete bodzabogyót, a magasban lévőkhöz létrát nem hoztunk. Elköszönök, otthagyom őket az erdő szélén. Délután megyek értük, megkérnek, hogy vigyem el őke a közeli kisvárosba, ott veszik át a bodzát, a cigánytelepen százhetvenötöt is adnak érte. Kettőezer négyszázötven forintot számol le a fiatal cigánygyerek István kezébe. Anna nem száll ki az autóból, fél.

„Egész nap ennyiért dolgoztunk?” Csodálkozik el, amikor István odaadja neki a pénzt. „Nemrég voltam egy helyen, de elküldtek, mert idősnek találtak. Negyvenkettő vagyok. Van felsőfokú titkárnői oklevelem, felsőfokú irattárosi képesítésem, gyors- és gépírni is tudok, pékségben is melóztam már, bírom a munkát. Most a kertet műveljük, van paradicsomunk, cukkinink. István cefrét gyűjt. Tartunk baromfit is, nyulunk is van, és három malacunk. Csak az a baj, hogy Magyarországon nagyon magasak a közüzemi díjak, ezért kell valamennyi pénz is. Most 22 ezer forint segélyt kapok. El tudsz majd vinni a malomba? Ott szoktunk venni a tyúkoknak búzát. Olcsóbb, mint máshol. Igaz, tele van szeméttel, de a baromfi nem hülye, kiválogatja.”

Ádám egy évtizede a környék legjobb kézilabda csapatát vezette. Elkerült egy másik városba, dolgozott sofőrként, fuvarozott külföldre is. Mostanában többször kapok tőle levelet. Azt kérdi, ízlett-e a legutóbbi ponty, amit a fiával küldött.

„Ízlett.”

„Kell még?”

„Most nem, köszönöm.”

Aztán találkozom valakivel, aki elárulja, hogy Ádám a halból él. Nincs más, mondja, a közüzemi díjakat régóta nem fizeti, ennivalót a hal árából tud venni.

„Most jut eszembe, mondom az ismerősnek, nagyon finom volt az a hal, amit legutóbb küldött. Szerinted lehet rendelni?” Délután már hozza is az ismerős, Ádám konyhakész állapotban küldi. Két kiló húsz deka élősúlyban. Beteszem a hűtőbe, de nem fagyasztom le. Felhívom a nagybátyámat, mondja el a szegedi halászlé receptjét.

Holnap halászlé lesz, döntöm el, csak paradicsom kellene, az enyém még nem érik. A szomszéd, akivel tíz év után ma összetegeződünk, délután átjön egy kiló szabadföldi piros bogyóval a kezében. „Adhatok, Zsuzsika? Nem voltunk itthon, és nagyon sok beérett.”

„Persze – mosolyodok el – , almát elfogad cserébe?”

Nyitókép

Második kép

Harmadik kép

Negyedik kép

document.getElementById(“J#1364987068bl9558b3c5”).style.display = “none”;