Másfél éves testvérével egy lakótelepi lakás kisszobájában élnek. Húga sokszor beteg, néhányszor tüdőgyulladással kórházba kerül.
Anya ilyenkor őt is látogatja. Már kijön a kórházból, szép tavaszi nap van, amikor anya leszalad a boltba. “Veszek tejet”, kiált be a szobába, és már fut is. A két kislány kíváncsian felmászik a konyhaablakba, és lelkesen integet a sarkon hazafelé lépegető anyának. “Anyu! Hol voltál ilyen sokáig?” ” Tessék?”, néz fel a negyedikre anya, szíve erősen dobog. “Hol voltál?” “Boltban, de ti mit csináltok ott fenn? Azonnal menjetek be a szobába!” kiáltja fel az utcáról, és verejtékezve futni kezd. Be a lépcsőházba, kettessével szedi a lépcsőket, most segíts meg Jézus Krisztus, könyörülj rajtam Istenem, mormolja lihegve. Kifullad, mire felér a negyedikre. Megáll, hogy hall-e még gyerekhangokat. „Szerinted hozott csokit?”, hallja Laura suttogását, mire óvatosan fordítja el a kulcsot a zárban, és azzal a lendülettel be a konyhába. Karjaiba kapja a lányokat. Leroskad egy székre, behunyt szemmel kérdezi, kinek az ötlete volt. A lányok hallgatnak. “Kinek az ötlete volt, hogy felmásszatok az ablakba?”, teszi a fel a kérdést újra, és magához szorítja a lányokat.
“Anya, én nem szeretném a sárga ruhát felvenni!” – kiáltja másnap dacosan Laura.
“Nem mindegy?”
“Nem! A zöld kockásat akarom!”
“Jó, vedd fel a zöld kockásat.”
“Lemehetek játszani?”
“Igen, de ne búj el! Csak a ház előtt, a homokozóban! És ha kiabálok, gyere fel!”
“Jó”, mondja, és már kinn is van a lépcsőházban, örül, hogy mehet. Lent már Lacika és Erzsike várja. Erzsike új homokozókészletet kapott, tortaforma is van benne. A közeli ivókútról vizet hoznak a kis locsolókannában, és a vizes homokból sütiket formáznak. Lacikának szőlőfürtje is van, Laurának nagyon tetszik a zöld műanyagforma. “Megyünk bújócskázni!” – ugrik fel hirtelen Lacika. Erzsike kezét csapkodja örömében. “Bújócskázzunk! Bújócskázzunk!”, Laura is ugrál. A ház oldalához szaladnak, ott is vannak bokrok, és ott áll a titokzatos trafó. Laura számol. “Aki bújt, aki nem, megyek…” Sokáig tart a játék, Lacikának mennie kell, esteledik. Laura is észbe kap. “Jaj, anyu már biztosan keresett!” Fordul is be a ház ajtaján. Felszalad a negyedikre.
“Anya!” – kiabál, amikor meglátja.
“Hol voltál? Nem megmondtam, hogy ne bújj el, hogy lássalak?! Mit csináltál, te haszontalan?!”
“Bújócskáztunk” – mondja halkan, és anyára néz, aki elfordul, fakanalat keres a nagy asztal kopott fiókjában.
“Húzd le a bugyid!” – parancsolja, és térdére fekteti a kislányt. A fakanál piros csíkokat hagy a meztelen fenéken.
“Többet nem csavarogsz el, majd én megmutatom, hogy ki az úr a háznál!”
Laura nem szól, némán tűri, majd váratlanul hangos zokogásban tör ki.
Előző rész: