A szerkesztőségben üldögélt, Irma már elment, a szövegek nagyjából rendben voltak. Korrektúrázni szeretett volna, de csak bámult ki az ablakon.
Csongorra gondolt. Vajon hol lehet…
Csongor leginkább Adyra hasonlított, legalábbis olvasmányélményei alapján. Abban mindenképp, hogy esténkét a város kocsmáit járta, igaz, néha elmentek moziba vagy együtt is valahová, de legtöbbször nem ment haza Laurával, még benézett egy-két helyre. Addig Laura minden idegszálával várta őt, az autók hangját figyelte, meg tudta különböztetni a Škodák hangját a Daciáétól, a Zsiguli hangját a Trabantétól. Ma sem tudja, mi kötötte Csongorhoz, talán az, hogy okosnak tartotta a fiút? Csongor akkoriban anarchistának vallotta magát, Laura nem tudta pontosan, mi az: „anarchista”, de valami olyan szabadságot értett alatta, ami az ő underground létéhez nagyon is hasonlított. Azt, hogy szülei elmentek, szégyellte, saját hibájának gondolta, csak sokkal később érette meg, hogy az történt csupán, hogy mindketten boldogok akartak lenni. „Kielégülésre vágyó ösztönlények”, jutott eszébe, de fogalma sem volt, hogy valójában ez rá is illik. Nyílik az ajtó, de nem veszi észre. Valaki mögötte áll.
„Szia!”
Összerezzen, megfordul. Bálint az.
„Hát te?” kérdezi Laura meglepetten.
„Semmi, csak benéztem. Te vagy a Berniczky Laura?”
„Én vagyok. Miért?”
„Túlteng benned az önbizalom, vagy mi?”
„Ezt miből gondolod? Nem teng túl különben. Épp ellenkezőleg.”
„Hát akkor nem értem. Miért írod ki a neved a címlapra?”, mondja és elővesz egy újságot a hátizsákjából.
„Ja, ez a bajod? Semmi. Csak a Nyugat borítóján is kinn volt a főszerkesztő neve.”
„Na, ne hülyéskedj! Ezt te komolyan gondolod, hogy a Szög és a Nyugat.. hát ez kurva jó…”
„Igen, a legkomolyabban. Van irodalmi rovatunk, s ki tudja…”
„Ja. Végül is Majakovszkij is egy kis semmi újságnál kezdte, vagy Apollinaire … Nem kell különben egy újságíró?”
„Majakovszkij kiáltványokkal kezdte. Kire gondolsz különben?”
„Tudok írni interjút.”
„Interjút, kivel?”
„A drogambulancia vezetőjével. Nagyon jó fej nő. Idős, de tényleg, mindenki szereti.”
És Bálint elkezdett dolgozni a Szögnek, ami Pilinszky Szög és olaj című kötete után kapta a nevét. Egyre többször jött be a szerkesztőségbe, és felforgatott mindent. Sokszor benn volt Réka is, Laura legjobb barátnője a főiskolán. Bálint viccelődött, mindenkit kigúnyolt, önmagát is persze, és Réka hamarosan beleszeretett.
