Egy házasság története 12. – Örültem neked!

orultem_neked 
Az érzései azt súgták, nem fontos a fiúnak. Néha igen, mint egy finom csoki a polcon, amiről tudjuk, hogy ott van, de sokáig hozzá sem nyúlunk, csak ha megkívánjuk, törünk belőle egy kis darabkát. Ebben a szerelemben nem létezett önátadás egyik oldalról sem. 

 

Folytatódtak a szerkesztőségi találkozások Bálinttal, néha közös ebédek. Egyre többet beszélgettek. Bálint vívódott mostani szerelme és régebbi szeretője között. Aztán egyszer a moziban találkoztak, a fiú a barátnője kezét fogta. „Döntöttem”, nézett mosolyogva Laurára. „Jól döntöttél” válaszolta halkan Laura, miközben Csongorra várt.

Csongor keveset volt otthon, azt a kevés időt is olvasással töltötte. Néha magához húzta Laurát, átölelte, és legszívesebben az anarchizmusról mesélt. Egy olyan társadalomról álmodozott, ahol nincs uralom. „Nem is kell, hiszen spontán módon ki fog alakulni egy rend.” „És az iskolák, óvodák, kórházak, polgármesteri hivatal, rendőrség?!” kérdezte Laura. „Nem kell, ezek csak mind arra valók, hogy az uralmon lévő elit hatalmát fenntartsák.” „De hát hogyan alakul ki spontán módon egy iskola? És egy kórház?” értetlenkedett a lány. „Nyusziii, hát nem mindegy? Ezt én sem tudom, de hagyni kellene az embereket szabadon lélegezni, élni… ez az egész, ami most van, egy érdekcsoport akarata. Zsarnokság. Érted? Az anarchia az igazi rend, amelyben nincs külső hatalom és erőszak, hanem az emberek testvérként élnek együtt. Segítve és tiszteletben tartva másikat.” „És a magántulajdon?” morfondírozott félhangosan Laura. „Az emberben benne van a szerzési vágy… gazdag akar lenni…” Laura legalábbis sokáig álmodott egy boltról, ahová bement és levett a polcról ezt-azt, éppen amire szüksége volt. Szabadon… Senki sem szólt rá, nem kiabált utána, nem fenyegette meg. Álmában a boltban mindenki kedves volt vele. Kérdezgették, mire van szüksége, és különböző tárgyakat mutattak, hogy ez tetszik-e, vagy inkább amazt vinné el.
Laura akkor még nem hallott szerzetesrendekről, de homályosan érezte, hogy az, amit az anarchisták keresnek, a gazdagság vágyával a szívben nem valósítható meg. Később tudatosult benne, hogy a vagyon után az ember vágyni kezd a társadalmi rangra, és hamar kevély lesz. Az Istenben nem hívő a biztonságát nem a Gondviselésbe helyezi, hanem saját magába és a megszerzett pénzbe.
Az emberek pedig természetükből adódóan csoportokba verődnek, attól függően, hogy hasonló ruhába járnak, hasonló a szexuális irányultságuk, egyetemet végzettek-e vagy szakmát tanultak, milyen a bőrük színe… A csoportok közötti versengés egyre mélyül, vagyis szó sincs bizalomról és együttműködésről. Sokkal inkább félelmet és bizalmatlanságot szül ez az egész, vagyis… legjobb az egyszerű élet, vonta lel a tanulságot Laura évekkel később.
Akkor áhítattal és egyre nagyobb keserűséggel hallgatta Csongort. Csodálta a fiú okosságát és azt a fajta önszeretetet, amivel Csongor magát szerette. Furcsa mód ez a szeretet késztette Laurát is arra, hogy jobban figyeljen saját érzéseire. Azok pedig azt súgták, nem fontos a fiúnak. Néha igen, mint egy finom csoki a polcon, amiről tudjuk, hogy ott van, de sokáig hozzá sem nyúlunk, csak ha megkívánjuk, törünk belőle egy kis darabkát. Ebben a szerelemben nem létezett önátadás egyik oldalról sem.
Bálinttal valamelyik este a főiskolával szemközti kávézóban ültek. „Milyen szép a kezed” jegyezte meg Laura a fiú kezét szemlélve. Tetszettek neki a vékony, hosszú, mégis erőt sugárzó ujjak… „Add ide a tiédet!” Laura kinyújtotta a kezét, a fiú a kezébe vette. „Neked is hosszúak az ujjaid…” Bálint nem engedte el Laura kezét, hanem két kezébe vette. Laura hagyta, hosszú ideig nem szóltak.
Másnap a könyvtárban cinkosként köszöntek egymásnak…
Laura Bálintot és a Szög tagjait hívta el a diplomaosztó bulira, amit Csongorral közös lakásában rendezett. Csongor hazautazott a szüleihez.
Másnap reggel közös ágyban ébredtek. Ruhástól feküdtek egymás mellett.
„Mi történt…?”
„Semmi. Idefeküdtél, mert nem volt máshol hely…”
„És te?”
„Örültem neked.”

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.