Őket senki nem locsolta meg Húsvétkor apán kívül. Na jó, néha Laci bácsi, a szomszéd.
Laura és a testvére sokat veszekednek, Noémi kollégiumba megy a szomszéd városba, ahol tanul. Éva hamarosan mindennapos vendég lesz a Körtöltés utcai lakásban. Elhatározza, hogy Laurához költözik albérletbe. Évával belép Laura életébe Botond is, sőt Matyi, Botond barátja, és Péter, Botond másik barátja, akibe Éva beleszeret.
– Mikor jön Péter?
– Nem tudom, talán hétkor. Miért?
– Semmi, csak, „Ne rejtőzz el, úgyis látlak!/ Rádcsukom a szempillámat./ Benn zörömbölsz a szívemben,/ s elsimulsz a tenyeremben,/ s elsimulsz az arcom bőrén,/ mint vadvizen a verőfény./ Nagyon jó vagy, jó meleg vagy,/ nagyon jó így, hogy velem vagy./ Mindenekben megtalállak,/ s öröm markol meg, ha látlak./ Nézz rám, szólok a szemednek,/ ne fuss el, nagyon szeretlek!” – olvasta kedvenc verseskötetéből. Mostanában Buda Ferenc volt a költő.
Ami Laurát illeti, maradt József Attilánál. „Mindegy, szeretsz-e, nem szeretsz-e,/ szívemhez szívvel keveredsz-e,/ látlak, hallak és énekellek,/ Istenek téged felellek.”
Isten…, sokat morfondírozik a szón, vajon milyen az Isten? Hol van? Szereti őt? Vagy inkább bünteti, ha rosszat csinál? Közeledik a Húsvét, amiről az jut eszébe, hogy őket senki nem locsolta meg Húsvétkor apán kívül. Na jó, néha Laci bácsi, a szomszéd. Azt persze azért a hittankönyvből tudja, hogy Jézus Virágvasárnap bevonult Jeruzsálembe, de sokáig nem értette, miért épp szamárháton, és egyáltalán, miért megy oda, ahol meg fog halni. A halál Laura számára valami iszonyú dolog, amit a legjobb lenne örökre elkerülni. Nem érette Isten csodálatos tervét, hogy Isten emberarcot vesz fel Jézusban. Kisbabaként születik meg, egy jászolban, pedig jöhetne hatalmas királyként is, de nem. Ő megalázza magát, olyan akar lenni, mit ő, meg Noémi, meg Botond, ismerni szeretné a vágyakat, a keserűséget, a reménytelenséget, de az örömöt is, és szeretni szeretne ő is. Laura azt végképp nem érti, mit jelent annyira szeretni, hogy valaki feláldozza az életét azért, akit szeret. Csak, amikor majd kislánya beteg lesz, érzi, bármit megtenne, csak hogy gyermeke meggyógyuljon.
Ő most, tizenhat évesen boldog szeretne lenni, de legalább is nem félni. Néha, egy-egy pillanatra megérzi, milyen az, amikor az ember szabad. Ez neki a függetlenséget jelenti, azt, hogy tud, sőt, szeret egyedül lenni. Ez nem magányt jelent, sokkal inkább nyitottságot, bár ezt a jó érzést sokszor felváltja egy megfoghatatlan szorongás. Laura szorong és fél attól, hogy nem szeretik. Pontosan nem tudja, ki nem szereti, hiszen vannak barátai, de belül bizalmatlan. Az nem lehet, hogy őt valaki tényleg szereti, hiszen vele valami baj van, ott belül ő csúnya és rossz, hiszen elhagyták a szülei.
Úgy érzi, egyedül kell boldogulnia, nincs más út. Azt, hogy valaki mindig szerette, csak sok-sok év után tapasztalta meg.
