Ha másmilyen vagy, különleges vagy. Szerintem. Bár sokan eltérően vélekednek, én mégis Istennek hiszek, aki saját nevünkön szólított minket, mert kezdettől fogva megkülönböztetett bennünket. 

Tervében minden ember életének szerepet szánt. Nem vagyunk egyformák, és nem is kell annak lennünk. Ha azonban a másságodat problémának éled meg, valóban azzá válik.A középiskolai felvételik idején sok szülő elgondolkodik, milyen intézményt válasszon gyermeke számára.

Mi lenne a legoptimálisabb? Van, akinek már az óvodában megpecsételődik a sorsa. Vagy azért, mert szülei ott eldöntik, mikor és milyen iskolába küldik csemetéjüket, és ennek fényében ő majd milyen karriert fut be. Vagy épp ellenkezőleg, a csöppséget mindenki leírja viselkedészavara, magatartás problémái miatt.

Bár mostanság ijesztgetnek a gimnáziumi férőhelyek csökkentésével, ami esetleg arra motiválhat bennünket, hogy idejekorán biztosítsuk gyerekeink helyét egy nyolc, vagy hatosztályos gimiben. Mégsem jó mindenki számára a fokozott követelmény vagy az iskolaváltás.

Versenyistállóban érettségiztem. No, nem voltam épp jó versenyló. Csökönyös csikó inkább, gebe az istálló sarkában, akit senki sem etetett parázzsal. A tündérmesék világa idegen a gyerekgyárak szellemiségétől. Hamar rájöttem, hogy olyan gyorsan fogom abbahagyni a tanulást, amennyire lehetséges. Végül már csak az motivált az érettségire, hogy kikerüljek arról a kíméletlen helyről. Az osztálytársaim jó része szerette a sulit. Én voltam más.

Véletlenül lett diplomám. Az ELTE pszichológia szakára pár éven keresztül lehetett kizárólag pszichológiából felvételizni. Az ott elért eredményem négyszereződött, így nem számított bele a szánalmas bizonyítványom és az érettségi teljesítményem sem. Sok lélektani témájú könyvet forgattam, a felvételi anyagon régen túl voltam már. Csak elő kellett szedni újra, és alaposan átrágni magam rajta, amihez komoly motivációt jelentett az érdeklődésem. Jól sikerült az írásbelim, a szóbelim pedig annyira jól, hogy a vizsgaelnök professzor az orrom előtt számolta ki, mennyi pontot kell adnia a bekerülésemhez. Ismerte a táltosok titkát.

Az egyetemen kiválóan teljesítettem. A legviccesebbnek a 100%-os valószínűség-számítás és statisztika dolgozataimat tekintettem, hiszen az érettségin kis híján megbuktam matematikából. Pszichológus oktatóinktól rengeteg megerősítést kaptunk mindannyian. Olyan útravalóval indultunk neki hivatásunk gyakorlásának, mely önbizalmat, erőt adott későbbi nehéz helyzetekben. Emlékszem, úgy kerestem életem első pszichológusi állását, hogy egyszerűen besétáltam egy szimpatikus kórházba, megkerestem a mentálhigiénés osztály számomra vadidegen vezető főorvosát, és kértem, vegyen fel dolgozni. Fel is vett.

Nem tudom elképzelni magam másnak, mint pszichológusnak. Talán valóban Isten rendelte így, és terelgetett ezen az ösvényen kezdettől fogva. Ő küldte utamba azokat az embereket, akik bíztattak és képesek voltak motiválni. S azokat is, akik időnként eltérítettek.

Sok hibám van, sok hiányosságom és fogyatékosságom. Van azonban egy különleges adottságom nekem is, hiszen én sem vagyok szokványos. Képes vagyok a velem szemben ülő embert önmagaként tekinteni. Az egyedi, megismételhetetlen, Isten tervében kezdettől fogva szereplő teremtményt látni benne. Alkalmazok különféle terápiás módszereket, de amíg boldogulok nélkülük, nem sorolok senkit diagnosztikus kategóriákba. Nem vagyok ügyes ebben. Legtöbbször megy így is. Sokat jelent a másik méltóságának tisztelete. Jézus nem véletlenül hangsúlyozta, hogy ne nevezzük egymást bolondnak. Szerintem ne is nézzük! És vajon ki tudná pontosan megmondani, mitől gyógyulnak a lélekben sérültek?

Tudom, Isten nem véletlenül rendezte úgy az életem, miként alakult, s alakul ma is. Lehetett volna könnyebb vagy szebb. Lehetne gondtalanabb. Ám Ő éppen olyan szülőket, testvért, tanárokat, férjet, gyerekeket rendelt mellém, pont olyan életutat járat be velem, akik, és amely hatására azzá válhatok, akinek elképzelt.

Hiszem, hogy mindenkiben rejtőzik valahol mélyen, legbelül egy hatlábú, aranyszőrű, a gondolat sebességével röpülő táltosparipa.

Képek forrása: 1. kép , 2. kép