A liliom az egyetlen virág, amelyet Jézus nevén nevez az Újszövetségben.
“Nézzétek a mezők liliomait, hogyan nőnek, nem fáradoznak, nem szőnek-fonnak…” – Máté evangéliumában az Isten akaratára hagyatkozásnak, az Atya gondviselő szeretetének bizonyítéka.
A fény és élet jelképeként díszítették liliomok Salamon palotáját. A római mitológia szerint Juno kedvenc virága, egy római pénzérmén képe alatt a spes populi romani fölirat azt jelenti, a római nép reménye. Krisztus világosságának jelképe a ravennai ókeresztény mozaikokon. A tisztaság szimbólumaként Máriához és a szentekhez rendeljük, az Énekek énekében emlegetett liliom is Máriára utal, a kiváltságot jelképezve: olyan, mint liliom a bogáncs között. A Bibliában több helyütt a liliom jelképezi egyrészt a lelket önmagában, másrészt az üdvözült lelket mint a második Paradicsom lakóját.
A Szűzanya attributumaként a liliom jelzi a lélek eredendő tisztaságát, azt az ártatlanságot, amelyet semmiféle bűn nem mocskolhat be. “Ha nem volna bennetek egy mustármagnyi tisztaság – ezek a Máriának tulajdonított szavak Natália nővér misztikus magánkinyilatkoztatása szerint –, nem verhetne bennetek gyökeret a mennyei tisztaság sem. De ez a liliom azt is jelzi – folytatta –, hogy a bűn fölött minden gonoszság ellenére győzedelmeskedni fog a tisztaság, a pokol fölött a menny, az ártás fölött az ártatlanság.”
A csodás illatú liliom tehát a tisztaság és az ártatlanság jelképe, talán ezért tűzték zászlajukra az egyiptomi fáraók, az ókorban a menyasszonyi koszorúkat díszítette, főurak és a keresztes lovagok pedig méltóságuk attribútumaként is viselték.
A középkortól szívesen díszítették virágjával a templomokat. Szent Antal virágának is tartják.
A fehér liliom leggyakrabban Szűz Mária jelképe. Giovanni Bellini ihletett festménye, Az angyali üdvözlet, amelyet 1500 körül készített a velencei Santa Maria dei Miracoli-templom orgonájának szárnyaként, Gábriel arkangyal és Szűz Mária találkozását jeleníti meg. A tisztaság jelképének számító liliomot az angyal hozza a kezében. Fra Angelico, Tiziano, Murillo, Botticelli, Coreggio és sokan mások ábrázolták Máriát és Jézust liliommal. A festészetben annyira népszerű lett, hogy végül V. Pál pápa 1618-ban jónak látta szabályozni művészi felhasználását.
Egy francia legenda szerint a liliom már a Meroving dinasztiából származó Chlodvig király (481-511) óta a francia (ill. frank) királyok virága. Amikor megkeresztelkedett, angyal nyújtotta neki a liliomszálat a szent olajjal együtt. A jellegzetes Anjou-liliom csak a XII. században bukkan föl a francia királyok jelképeként, bár egyesek szerint valójában három lándzsahegyet ábrázol. Rapaics Raymund szerint a magyar heraldikában ritkán kért és adományozott címerkép. Csak Kassa nemesített polgárainak címereiben látjuk, emlékeztetve szülővárosukra, mely azt még 1369-ben kapta Nagy Lajos királytól.
A liliomok nagyrészt Ázsiában, Európában és Észak-Amerikában terjedtek el. A liliomfélék (Liliaceae) családja mintegy 250 nemzetséget, 4000 – 6000 fajt számlál.
A hófehér virágú Lilium candidum, avagy fehér liliom, esetleg madonna liliom a legszebben ott virít, ahol évek óta háborítatlanul nőhet kényére-kedvére. Az egyik legrégebben termesztett dísznövényünk (Kr. e. 1500-ból már van adat). A krétai kerámiákon is ábrázolták. Európába talán római közvetítéssel került, majd a keresztesek mindenfelé elterjesztették. A legelső vágott virágként termesztett növény. A görög liliom (Lilium chalcedonicum) annyira népszerű lett, hogy ma már a föld legtávolabbi pontján, Új-Zélandon is megtalálható.
Amerika felfedezése után az ott őshonos fajok hamarosan meghonosodtak az európai kertekben, mint pl. a kanadai liliom (Lilium canadense) és a mocsári liliom (Lilium superbum). A virág formája és állása alapján három nagy csoportot különböztethetünk meg: a tölcsér, a bókoló turbán és a kehely alakút.
A Dunántúlon és a középhegységek erdeiben nálunk is megtalálható a turbánliliom és az igen ritka vörös tűzliliom, ami szépsége miatt különösen veszélyeztetett és védett faj.
A legenda szerint, amikor a jézusi dicséret után boldogan ágaskodó liliomok meglátták Krisztust vérrel verejtékezve, a kínzók miatti szégyenükben vörössé változtak.
Kosztolányi így szólaltatja meg: “Buja illatom senkit ne tévesszen meg. Már régen legyőztem magam. Millió vágyamból túlvilági ábránd lett. Oltárokra vágyakozom, hogy májusi délutánokon ott hervadjak el, mint fiatal apáca.”
Csodásan illatos, fehér virágai csoportosan fejlődnek a kb. 1 m magasra növő virágszáron – minálunk június-júliusban. A liliomok hagymája laza szerkezetű, levelei rozettában állnak, örökzöldek.
Az ókori római szerző, Plinius beszámolója szerint a növény leveléből és virágából kinyert olajjal égési sérüléseket, kígyómarást gyógyítottak.
Gyógynövényként az ókortól a 17. századig használták. Szirmainak olaja édeskés, balzsamos illatú parfümök alkotórésze.
Irodalmi előfordulása is igen gyakori, közülük csak Anatole France A vörös liliomát, Zola Mauret abbé vétkét és Molnár Ferenc Liliom című színdarabját említem.
Számtalan vers szereplője, népdalsorok ihletője is. Egy parányi csokor ezekből önöknek, kedves olvasóim:
“Találtam egy szép leányra, a két karja liliomszál”; “Fehér liliomszál, ugorj a Dunába!”; “Áll előttem egy virágszál, örvendetes liliomszál.”
Képek forrása: 1. kép, 2.kép 3. kép: turbán liliom, 4. kép: tűzliliom
