Megszült, három hónapot velem volt, aztán elment bulizni!
– Mit csinálsz?
– Jaj, maga az, Éva néni? Magát keresem. Csak nem emlékeztem pontosan, hol lakik, csak arra, hogy a kerítésléc mozog. Ezért az összes kerítésen végighúztam az ujjamat.
– Itt vagyok! Honnan jössz, Enikő?
– A városból.
– Mit kerestél a városban?
– Elszöktem. Kórházban voltam.
– Kórházban? Beteg vagy?
– Beteg. Hát…
– Igen?
– Abortuszom volt.
– Abortuszod? Kitől?
– Hát attól a fiútól, akivel most élek. Géza bácsi kiengedett. Nem is tehetett mást. Nem bírt velem. De nagyon vérzek. És éhes is vagyok.
– Te, Enikő. Adok mindjárt valamit, de ki az a fiú?
– A Sanyi? Hát, huszonhárom éves.
– És?
– Droggal foglalkozik.
– És te?
– Én?
– Fű vagy drog?
– Nem értem.
– Füveztél, vagy drogoztál is?
– Hát, drogoztam is. De csak kicsit, Éva néni.
– De tudod, ha megszületett volna ez a baba, akkor nem lenne egészséges.
– De nem született meg, mert a Géza bácsi nem engedte. Senkinek sem engedik meg a gyeriben! A múltkor az Anikót is kikaparták, előtte meg az Izát. Szemét a Géza bácsi!
– Géza bácsi a gyámod. És azt is tudod, ugye, hogy a te anyukád éppen annyi idős volt, mint most te, amikor megszült téged?
– Tizenöt. Igen, tudom. Utálom az anyámat.
– Haragszol az anyádra.
– Haragszom?! Az enyhe kifejezés! Megszült, három hónapot velem volt, aztán elment bulizni! Akkor nevelőszülőkhöz kerültem, akik örökbe akartak fogadni, de az anyámnak eszébe jutott, hogy létezem, amikor megkapta a levelet, hogy mondjon le rólam. Velem volt megint egy kicsit, aztán újra dobott. Most meg hajón rúdtáncosnő. Mondjuk zsét küld, néha heti ötvenet, amiből drogot veszek, azt szétosztjuk a lányokkal. Így ismerkedtem meg a Sanyival is. Mondjuk a zsé jól jön. De gyűlölöm. A fenébe, nagyon vérzek. Átüt.
– Gyere, keresünk valamit.
– És adna egy kis pénzt kajára is? A kórházban tegnap semmit nem kaptam. Rohadt éhes vagyok. Jaj, de jó, hogy maga van, Éva néni. Nem is tudom, mi lenne velem, ha nem ismerem meg magát.