Megszült, három hónapot velem volt, aztán elment bulizni!

– Mit csinálsz?

– Jaj, maga az, Éva néni? Magát keresem. Csak nem emlékeztem pontosan, hol lakik, csak arra, hogy a kerítésléc mozog. Ezért az összes kerítésen végighúztam az ujjamat.

– Itt vagyok! Honnan jössz, Enikő?

– A városból.

– Mit kerestél a városban?

– Elszöktem. Kórházban voltam.

– Kórházban? Beteg vagy?

– Beteg. Hát…

– Igen?

– Abortuszom volt.

– Abortuszod? Kitől?

– Hát attól a fiútól, akivel most élek. Géza bácsi kiengedett. Nem is tehetett mást. Nem bírt velem. De nagyon vérzek. És éhes is vagyok.

– Te, Enikő. Adok mindjárt valamit, de ki az a fiú?

– A Sanyi? Hát, huszonhárom éves.

– És?

– Droggal foglalkozik.

– És te?

– Én?

– Fű vagy drog?

– Nem értem.

– Füveztél, vagy drogoztál is?

– Hát, drogoztam is. De csak kicsit, Éva néni.

– De tudod, ha megszületett volna ez a baba, akkor nem lenne egészséges.

– De nem született meg, mert a Géza bácsi nem engedte. Senkinek sem engedik meg a gyeriben! A múltkor az Anikót is kikaparták, előtte meg az Izát. Szemét a Géza bácsi!

– Géza bácsi a gyámod. És azt is tudod, ugye, hogy a te anyukád éppen annyi idős volt, mint most te, amikor megszült téged?

– Tizenöt. Igen, tudom. Utálom az anyámat.

– Haragszol az anyádra.

– Haragszom?! Az enyhe kifejezés! Megszült, három hónapot velem volt, aztán elment bulizni! Akkor nevelőszülőkhöz kerültem, akik örökbe akartak fogadni, de az anyámnak eszébe jutott, hogy létezem, amikor megkapta a levelet, hogy mondjon le rólam. Velem volt megint egy kicsit, aztán újra dobott. Most meg hajón rúdtáncosnő. Mondjuk zsét küld, néha heti ötvenet, amiből drogot veszek, azt szétosztjuk a lányokkal. Így ismerkedtem meg a Sanyival is. Mondjuk a zsé jól jön. De gyűlölöm. A fenébe, nagyon vérzek. Átüt.

– Gyere, keresünk valamit.

– És adna egy kis pénzt kajára is? A kórházban tegnap semmit nem kaptam. Rohadt éhes vagyok. Jaj, de jó, hogy maga van, Éva néni. Nem is tudom, mi lenne velem, ha nem ismerem meg magát.