Ez nem lehet igaz, suttogja a fülébe. Aztán örömében felugrik Bálint hátára, mint egy kis majom, és kiabálni kezd. Boldog vagyok, hallod, boldog, boldog, boldog…
Egyre sűrűbben találkoznak, Laura vár. Várja, hogy döntsön végre Bálint. Egyik délután a Holt-Tisza parton csónakázik egy barátjával, Hölderlint olvasnak. Végtelen szomorúsággal lép be a lépcsőházba, amikor elbúcsúznak. Úgy érzi, nincs tovább. Elengedte Bálintot, s fogalma sincs, mi következik. Kinyitja a bejárati ajtót, belép a konyhába, vizet enged a teaforralóba. Leül a piros műanyag székre, s kibámul a nyitott ablakon. Június vége van. A szemközti tízemeletest pásztázza tekintetével. Egy kisfiú az asztalnál ül, eszik. Egy fiatal nő fésülködik. Egy idősebb úr a papagájával játszik. Egy férfi sört iszik. Egy másik a tévét bámulja. Károlyra gondol, a kismadárra, aki, amikor végre lementek a közeli állatkereskedésbe Csongorral feleséget venni a számára, kirepült a nyitott ablakon.
Csöngetnek.
Fáradtan áll föl, végigmegy a folyosón, kinyitja az ajtót. Bálint áll a rés mögött vidáman.
Beengedsz?
Gyere.
Teát főzöl?
Igen. Kérsz?
Kérek.
Bálint a konyhaszekrénynek dől, nézik egymást.
Szakítottam.
Tessék?
Veled szeretnék élni.
Laura Bálinthoz lép, átöleli.
Ez nem lehet igaz, suttogja a fülébe. Aztán örömében felugrik Bálint hátára, mint egy kis majom, és kiabálni kezd.
Boldog vagyok, hallod, boldog, boldog, boldog…
Sétálni mennek, alkonyodik
Add a kezed, nyúl Bálint Laura kezéért. Megfogja, lóbálni kezdi. Most először a nyílt utcán. Összetartoznak, konstatálja magában Laura, és nem sejti, hogy Bálintnak nem lesz egyszerű elhagyni az előző barátnőjét. Még három évig tart a kapcsolatuk, amiről Laura semmit sem tud. Most ők a szeretők, igaz, csak elvétve, de rendszeresen találkoznak, míg végre a lány egy idősebb férfihoz férjhez megy.
Laura csak azt tudja, hogy meg szeretné tartani ezt a jóérzést, ezt a feszülést, amit a szívében érez, és amit csak úgy tud, gondolja, ha a távolság megmarad köztük.
Figyelj, Bálint, én nem szeretnék összeköltözni veled. Nem, mert félek, hogy elromlik.
Gyereket szeretnék tőled.
Igen?Akkor feleségül kell, hogy vegyél.
Csak úgy lehet?
Igen. Csak úgy.
És akkor is külön szeretnél lakni?
Igen. De sokat találkoznánk.
Te hülye vagy, tudod?
Tudom. Sajnálom.
Laura három hónapos terhes, amikor Bálint szülei közbelépnek, és rábeszélik Laurát, itt az ideje, hogy Bálint feladja az albérletét, és Laurához költözzön.
Szereti a férjét, mégsem boldog. Mi az, hogy szeretni, ezen sokat morfondírozott évekkel később is, amikor elveszítette Bálintot, és vele mindent, amit fontosnak tartott. A válás a lét sebe, jutott eszébe a mondat, amit egyik idősebb barátnőjétől hallott.
Hogyan kell szeretni egy férfit… akkor még nem tudta, hogy csak annyi megbecsülést ad a másik, amennyit magának szavaz meg az ember. Laura ekkoriban nem becsülte magát. A méltóság szó eszébe sem jutott, arról pedig végképp fogalma sem volt, hogy mennyire fontos az apa-kapcsolat. Apa távol volt tőle kislánykorától kezdve, s csak sokkal később értette meg, hogy apja mindenek ellenére szerette őt.
