Vasárnap elmentünk az Alcsúti Arborétumba hóvirágokat csodálni. Szerencse, hogy sok olyan család van, aki szívesen bóklászik szép helyeken, és hogy az internet segítségével könnyebben egymásra is tudnak találni. A hóvirágünnep ötletét a Barangoló Család blogjáról vettem, és tényleg csodaszép volt.
Eredetileg péntek délelőtt terveztünk menni, mert aznap a nagyoknak matekverseny volt (jól sikerült egyébként), és nem kellett iskolába menniük. Sajnos szerda éjjel már érezhető volt, hogy én ezt a hétvégét inkább az ágyban fogom tölteni, csütörtök délután pedig még a lázam is felment, ami mostanában elég ritka. Pénteken így valóban az ágyat nyomtam, Emil rendezte a gyerekeket, és próbált dolgozni. Szombaton délután kettesben töltött időnk volt, a gyerekek szüleimnél érezték nagyon jól magukat közben.
Ha nem is gyógyultam meg teljesen vasárnapra, azért a hóvirágozást nem szerettem volna kihagyni. Kár is lett volna: csodálatos látvány a soktízezer hóvirág, ahogy egész mezőket alkotva fut az út két oldalán! Rózsa próbálta azonosítani a különböző fajtákat, mert állítólag hétféle hóvirág is látható itt, de nekünk csak hármat sikerült megkülönböztetni. Döbbenetes, hogy itt, ahol háborítatlanul nyílhatnak a virágok, milyen hosszú a száruk! Gábor le is mérte, kétaraszos hóvirágot talált.
Téltemetők, lila, fehér és sárga krókuszok, zöld hunyorok is virítottak. Volt egy hatalmas platán, amit éppen körbeértünk, ha mind a hatan körbeálltuk kézen fogva. A légzőgyökerek is megdöbbentőek voltak. A gyerekeknek nagyon tetszettek az egykori kastély megmaradt épületei, különösen a Medveház, amelynek a tetejére is fel lehetett mászni. A tavacska közepén lévő kis sziget, zegzugos titkos utak, romantikus hidacskák – öröm volt itt lenni.
Nagy meglepetésünkre összefutottunk Nagymamáékkal is, akik a templomi közösség Varrocskás asszonyait hozták el hóvirágnézőbe, sőt, idegenvezetést is kértek, és így még a templomot is megnézhettük belülről. Nyáron is érdemes felkeresni az arborétumot, a Csalogányos ligetben egész este dalolnak a csalogányok, június-júliusban pedig a szentjánosbogár-rajzás lesz csodaszép. A hóvirágokat még március közepéig meg lehet csodálni.
A néhány órás séta végére én fáradtam el a legjobban. Hát, lassan ideje lesz felülvizsgálni az erőimet… Azt hiszem, nagyobb kirándulásokról a közeljövőben nem fogok hírt adni 🙂
Forrás: Virág blogja