Hiába mondod, hogy nem az a legfontosabb, nekem igen. Az írás, vagy hogy valamiben tehetséges. Meg hogy milyen zenét szeret, az is fontos, igen. Te ezt nem érted!

– Itt vagy?– kérdezi Zoli a facebookon.
– Igen. Miért? – kérdezek vissza.
– Ágnesről szeretnék veled beszélni – írja Zoli.
– Igen? Mit? – meglepődtem. Tudod, anya, furcsálltam, hogy Zoli ír, mert tudja, hogy nem kedvelem. Amit tett Ágnessel, az felháborító.
– Nem vetted észre, hogy megváltozott?– írja tovább Zoli.
– Mire gondolsz? – kérdezem, bár pontosan tudom, mire gondol.
– Hát arra, hogy élni akarja az életét, meg bulizni akar, meg ismerkedni. Nem találod furcsának? – kérdezi Zoli.
– Van valami közöd hozzá? Rájött, hogy fiatal, és már nem sír utánad – vágom hozzá. Dühös vagyok rá.
– Nem is azért, persze, azt csinál, amit akar. Csak féltem. Arra gondoltam, hogy beszélhetnél vele – így Zoli. 
– Én?! Miről?– kérdezem felháborodottan.
– Hát, hogy ne csináljon butaságot.
– Ágnes okos lány – válaszolom. 
– Csak féltem. Tudod, olyan fiatal.
– Már nem gyerek. Tizenhat múlt. Amúgy, hogyhogy félted?! Ezt éppen te mondod? Aki olyan csúnyán elbántál vele? Akkor nem féltetted?
– Csak azt akartam kérdezni tőled, hogy mit gondolsz, tartsam vele a kapcsolatot? – kérdezi Zoli.
– Nem tudom, Zoli – válaszolom, mert tudom, ha azt írom, hogy ne tartsa, akkor én leszek a hibás. Hogy ő nem akart teljesen szakítani az Ágival, csak az Adél azt tanácsolta, hogy. 
És képzeld el, anya, mi történt. Néhány óra múlva felhívott Ági, hogy most kereste őt a Zoli, mert  beszélt velem, meg Enikővel, a másik barátnőjével, és állítólag azt tanácsoltuk neki, hogy beszéljen az Ágival, hogy ne járjon bulizni.
Mennyi furcsa fiú van, anya! Ezek rosszabbak, mint a lányok. Milyen sok sérült, érzelmileg fejletlen srác! Mint az ötévesek! Tegnap Barnabásnál aludtunk, és reggel, amikor felkeltem, belebotlottam az anyukájába. Hát nem volt valami kedves. Talán az a baj, hogy túl gazdagok, az anyján is láttam, az a típus, akit leginkább a pénz érdekel. Minden túl szép volt, a lakás, meg a nő is. Most már tudom, miért ilyen a Barnabás, hogy mindenen megsértődik. Nincs abban a házban szeretet. A szüleivel sincs jóban, a húgát is utálja. Amikor jöttem hazafelé, arra gondoltam, hogy milyen jó, hogy én nem ilyen családban élek! Még az a szerencse, hogy Barnabás jól ír. Hiába mondod, hogy nem az a legfontosabb, nekem igen. Az írás, vagy hogy valamiben tehetséges. Meg hogy milyen zenét szeret, az is fontos, igen. Te ezt nem érted! A cipő, az is, hogy milyen cipőt hord. Meg milyen az egész fiú, ha ránézek. Ez csak a felület? Na jó, a tekintete is számít. Meg a keze, hogy szép legyen. Tulajdonképpen az Ady Endre bejön. Macsó volt, igaz. Mégis.