Ettől az éjszakától kezdve a Tábornok még kevésbé tudott elszakadni tőle, mint korábban. Minden percben igényelte, hogy a közelében legyen. Alig várta, hogy a karjába vehesse a lányt a hangár félhomályosabb szögleteiben.
Egy kattintás ide a folytatáshoz….
A Tábornok a szállásuk felé indult, nem sietett, de ökleit a zsebébe süllyesztette, és egész úton nem beszélt. Csöndben felmentek az emeletre, jó éjszakát kívántak egymásnak, és a szobáikba zárkóztak.
Egy kattintás ide a folytatáshoz….
A Fegyvermegsemmisítő megépítésére Szőkefölde északi partszegélye tűnt legalkalmasabbnak a beérkezett adatok alapján. A Tábornok ragaszkodott hozzá, hogy személyesen irányítsa a munkát, és természetesnek vette, hogy magával viszi Dominikát is. Az elutazásuk előtti napon hivatali főnöke magához hívatta a lányt. Némi aggodalom érződött a hangjában. Egy kattintás ide a folytatáshoz….
Dominika egész nap igyekezett a Tábornok közelében maradni, de a férfi tudomást sem vett róla, éreztette, hogy nincs szüksége rá.
Egy kattintás ide a folytatáshoz….
A Tábornokot a fegyverraktár érdekelte leginkább. Mindenféle típusú csempészett fegyver volt itt, amit az utóbbi egy-két évtizedben, a Föld országaiban kifejlesztettek.
Egy kattintás ide a folytatáshoz….
A Tábornok olyan utakon vezetett, amerre Dominika idefelé nem járt. Az volt a benyomása, mintha a Tábornok jobban ismerné a sivatagot, mint feketeföldi vezetője. Éjszaka köpenyükbe burkolózva aludtak egy sziklafal tövében, hajnalban kétszersültet ettek, vizet ittak, és robogtak tovább. Keveset beszéltek, akkor is csak az úttal kapcsolatban.
Egy kattintás ide a folytatáshoz….
