Klára csak külsőleg öregedett meg, lélekben nem változott. Ugyanúgy lelki társa és támasza lett Diánának, mint tizenhárom évvel azelőtt. Ugyanolyan mosollyal gondozta a betegeket, mint a kórházban, és ha hideg, fehér kezét rátette lázas homlokukra, megnyugodtak tőle.
Egy kattintás ide a folytatáshoz….