Boldogsága ellenére néha megmagyarázhatatlan pesszimizmus is a hatalmába kerítette ideig-óráig. Ilyenkor ellenségnek érezte a világot. Félni kezdett a jövőtől, elképzelt szenvedésektől.
Egy kattintás ide a folytatáshoz….
Boldogsága ellenére néha megmagyarázhatatlan pesszimizmus is a hatalmába kerítette ideig-óráig. Ilyenkor ellenségnek érezte a világot. Félni kezdett a jövőtől, elképzelt szenvedésektől.
Egy kattintás ide a folytatáshoz….
Újra tavasz lett, a harmadik különleges, gyermekkel megáldott tavasz az életében.
Egy kattintás ide a folytatáshoz….
Amadea járkált a lakásban, teregette a mosott ruhákat. A gyerekei folyton követték egyik helyiségből a másikba, állandóan látni akarták, tapasztalni a jelenlétét. Boldog volt.
Egy kattintás ide a folytatáshoz….
Ősz lett, a szeptember hűvös szelet hozott, de azután újra kitisztult az idő, sütött a nap. Amadea mindig nagy ajándéknak tekintette a napsütéses októbert, amikor akácfák sárga levelei borították vastagon a járdákat, mert ilyenkor készült fel lélekben a télre.
Egy kattintás ide a folytatáshoz….
Kijelentkezett a szállodából, és autót bérelt. A déli autópályán hagyta el a várost. Órákon át vezetett, nem állt meg sehol, amíg teljesen be nem sötétedett. Éjszaka volt, amikor a látóterébe villant egy lila neonfelirat: Motel. Meg kellett állnia, mielőtt összeesik a kimerültségtől.
Egy kattintás ide a folytatáshoz….
Hajnalban keltek; az idő még csípősen hűvös volt, de már sütött a nap. A két vendég megköszönte a szíves fogadtatást, reménykedtek, hogy még találkoznak valamikor, majd sietős kézfogással búcsúztak, mert a busz már várt rájuk.
Egy kattintás ide a folytatáshoz….
A nyári szünidő megpezsdítette az életüket, új élményeket tartogatott. Először fogadtak vendégeket a házukba több napra. Erdőaljára nyolcvanfős énekkar érkezett egy déli országból vendégszereplésre, és mivel nem volt a városban elég kiadó szoba, a vezetők felkérték a családokat, adjanak szállást a vendégeknek.
Egy kattintás ide a folytatáshoz….