Loyolai Szent Ignác A Zarándok elbeszélése című művét élete végén diktálta le rendtársainak. Ebben visszaemlékezik arra, hogyan lett világi vágyakkal teli lovagból Krisztus katonája, akinek egyetlen kívánsága az, hogy mindent Isten nagyobb dicsőségére tegyen. Szent Ignác emléknapjára (július 31.) ennek az útnak az első lépéseit idézzük fel a mű segítségével. Tovább...
Megindít a gyámoltalan fiatal élet, akkor is, ha nem embergyerekről van szó, hanem kisállatról; és megindít a mindennel dacoló gondoskodás látványa is. Hasonló érzések születnek bennem tanítványaim kapcsán. – Tanári vallomás a tanév végén Varga Tímeától. Tovább...
Csend van. A bűn csendje. Az árulás csendje. A tagadás csendje. A halál csendje. A reményvesztettség csendje. Tovább...
Isten felénk fordított arca ad világosságot nekünk, teremt bennünk igazi életet. Tovább...
Nincs összeköttetés, tudom. A föld és a mennyország túl nagy távolság, a hangok nem érnek el odáig, csak a gondolatok. A telefonkönyveket rendezve találtam meg a 2004-es mobilszámodat. Tovább...
“Ugyan minek örüljek?” – hallani sokszor a megkeseredett mondatot. “Te meg minek örülsz?” – kérdezték gyerekkoromban, ha valamin túl nagyot mosolyogtam. És tényleg: minek lehet ma örülni? Az itt a kérdés. – Mátyás Imre írása. Tovább...
Fiait magához hívja a vándor, és Zebedeus hallgat. Csendje több irányba mutat. Elképzelem, ahogy megpillantja Jézus vágatlan hajú, szakállú tanítói alakját. “Mit akar itt ez a rabbi? Hova viszi a gyermekeimet?” Értetlenség, zavar. – Mátyás Imre írása. Tovább...