“Kétezer évnek előtte élt ezen a földön egy ismerősöm, milyen világokat összekapcsoló gondolat! Az akkori emberekből és az utánok valókból is por lett, a porból fű lett, a fűből tudja Isten, mi lett, de ő, az én ismerősöm, mindig élt, mindig volt és mindig lesz.” Igen, a Jézus elé térdepelt le a pap. A Jézushoz […] Tovább...
A velencei születésű bencés szerzetes, Szent Gellért (980-1046), akinek az emléknapját ma ünnepeljük, 1015-ben jutott el Magyarországra, s István király kérésére itt is maradt. Hét évig nevelte Imre herceget, majd Bakonybélben hét évig remetéskedett. Erről az időszakról idézünk egy kedves részletet Nagy legendájából. Tovább...
A Füves könyvből idézünk: Tovább...
Radnóti Miklós 1930-as kötetében már szerepelt a Tavaszi szeretők verse, nagyon fiatalon írta. A szövegből áradó élet, lelkesedés annyi erőt hordoz, hogy azzal akár a telet is elűzhetjük a lelkünkből – amire ilyenkor február végén már elég nagy szükségünk van. Tovább...
József Attila sorai lefegyverzik a lelket, megadjuk magunkat a fájdalomnak, az örömnek, a szenvedésnek és a boldogságnak – egyszerre. Alábbi versét tizenkilenc évesen írta. Tovább...
Reményik Sándor Ne ítélj című költeményét nap mint nap érdemes felidézni, hiszen az ítélkezés a leggyakoribb kísértés, amit gyakran észre sem veszünk önmagunkban. Vegyük észre, engedjük el, mert szebb nélküle a világ! Tovább...
„Ezért az Úr maga ad majd nektek jelet. Íme, a szűz fogan, és fiút szül, s nevét Emmánuelnek fogja hívni” – mondta Izajás próféta (7,14). Máté evangélista szintén idézte Izajás prófétát, evangéliuma első fejezetének 23. versében: Emmánuelnek fogják hívni. Velünk az Isten! Az Emmánuel szónak nagy üzenete van: az Isten velünk van, akárhol és akárkik is […] Tovább...