Pilinszky mondja Auschwitz kapcsán: “Mindaz, ami itt történt, botrány, amennyiben megtörténhetett, és kivétel nélkül szent, amennyiben megtörtént.” Radnóti Miklós (1909-1944) halálának évfordulóján ennél többet nehéz elmondani. A Sem emlék, sem varázslat című verse a tragikus kétségé. Hisszük, hogy az utolsó pillanatban az angyal mégis ott állt mögötte és továbbkísérte… Tovább...
1847-ben divat volt merengeni az elmúláson. Mégis különös, hogy egy ifjú, huszonhárom éves férj már a nászútján a végső elválásra gondol. De talán pont ezért, s a végkifejlet ismeretében olyan megrendítő ez a csodálatosan szép vers. Tovább...
“Kétezer évnek előtte élt ezen a földön egy ismerősöm, milyen világokat összekapcsoló gondolat! Az akkori emberekből és az utánok valókból is por lett, a porból fű lett, a fűből tudja Isten, mi lett, de ő, az én ismerősöm, mindig élt, mindig volt és mindig lesz.” Igen, a Jézus elé térdepelt le a pap. A Jézushoz […] Tovább...
Ady Bujdosó kuruc rigmusa című verse zseniális szerepjáték, bravúros rájátszás a 17-18. századi kuruc versekre. Ady felveszi a hagyomány fonalát, amit majd – ennek a műnek kapcsán is – továbbvisznek többen, pl. József Attila is ikonikus, Tiszta szívvel című dalával. A lélek mélységéből árad fel ez a fájdalmasan szép vers: Tíz jó évig a halálban, Egy […] Tovább...
Kányádi Sándor Felemás őszi ének című versében ott van mindannyiunk torokszorító érzése: ősszel valahogy elindulunk befelé, önmagunkba, s félő, hogy túl fájdalmas lesz számunkra az ott megtapasztalt üresség, magány… Kell, hogy kilépjünk önmagunkból, kell, hogy a másik felé forduljunk… Kányádi Sándor: Felemás őszi ének építsd föl minden éjszaka építsd föl újra s újra amit lerombol […] Tovább...
Ma zenével szeretnénk Nektek örömet szerezni! József Attila csodaszép versének ritmusa még inkább megelevenedik Sebő Ferenc megzenésítésében. Hallgassátok, és miközben megpihentek, gondolatban magatokhoz ölelhetitek az esti hűvösségben reszkető költőt, és mindazokat, akiknek szüksége lehet Rátok! Tovább...
“Valamikor hallani fogsz majd az életnek egy fájdalmas csodájáról – arról, hogy akinek levágták a kezét és a lábát, sokáig érzi még sajogni az ujjakat, amik nincsenek. Ha ezt hallod majd: Kolozsvár, és ezt: Erdély, és ezt: Kárpátok – meg fogod tudni, mire gondoltam.” Karinthy Levél című írása: Tovább...