Pilinszky mondja Auschwitz kapcsán: “Mindaz, ami itt történt, botrány, amennyiben megtörténhetett, és kivétel nélkül szent, amennyiben megtörtént.” Radnóti Miklós (1909-1944) halálának évfordulóján ennél többet nehéz elmondani. A Sem emlék, sem varázslat című verse a tragikus kétségé. Hisszük, hogy az utolsó pillanatban az angyal mégis ott állt mögötte és továbbkísérte… Tovább...
1847-ben divat volt merengeni az elmúláson. Mégis különös, hogy egy ifjú, huszonhárom éves férj már a nászútján a végső elválásra gondol. De talán pont ezért, s a végkifejlet ismeretében olyan megrendítő ez a csodálatosan szép vers. Tovább...
“Kétezer évnek előtte élt ezen a földön egy ismerősöm, milyen világokat összekapcsoló gondolat! Az akkori emberekből és az utánok valókból is por lett, a porból fű lett, a fűből tudja Isten, mi lett, de ő, az én ismerősöm, mindig élt, mindig volt és mindig lesz.” Igen, a Jézus elé térdepelt le a pap. A Jézushoz […] Tovább...
Amikor 2018. május 10-én 89 éves volt, megosztottuk egy versét és egy fotóját a Facebook-oldalunkon. Nagyon erősen kívántuk, hogy Isten éltesse, hogy megérje a 90 évet. Kányádi Sándor halála mélyen megérint bennünket, miközben biztosak vagyunk benne, hogy ő már ott van, ahová mi még csak vágyakozunk. Tovább...
A Füves könyvből idézünk: Tovább...
Radnóti Miklós 1930-as kötetében már szerepelt a Tavaszi szeretők verse, nagyon fiatalon írta. A szövegből áradó élet, lelkesedés annyi erőt hordoz, hogy azzal akár a telet is elűzhetjük a lelkünkből – amire ilyenkor február végén már elég nagy szükségünk van. Tovább...
Amikor Vecsei H. Miklós önmagát rendezve előállt a Mondjad, Atikám! című előadásával, számíthatott rá, hogy lesz közönsége. És van is, a Pesti Színházban egészen április közepéig elkeltek a jegyek – nem véletlenül. Tovább...