A búzatáblák szélén a mezei szarkalábbal és a búzavirággal együtt ma is tömegesen jelenik meg. A dal szerint: “egyenesen a szívébe kapja a napfényt”.
Szántók mellett, tarlókon, parlagokon közönséges gyom. Utak szélén nő, néhol a mező messzire piroslik tőle. A 20. század közepén még a gabonatáblák egyik alapvető gyomnövénye volt, azóta a vegyszeres gyomirtás kiszorította a vetésekből. Ez a pipacs vagy vadmák (Papaver rhoeas).
A boglárkavirágúak (Ranunculales) rendjébe és a mákfélék (Papaveraceae) családjába tartozó faj. A mák (Papaver) nemzetség más fajait is szokták pipacsnak nevezni, ezért megkülönböztetésül közönséges, mezei vagy vetési pipacsnak hívják. Népies nevei: pipacsmák, büdös mák, czúczik, lúdmák, pitypalattyvirág, veres mák, vad mák, a Kőrös mentén pippancs, pillancsvirág Baranyában, pipók a Balatonnál, a mák vad testvére.
József Attila Prológusa így idézi:
” A földje is oly bús, szívós, makacs, / Virágszál rajta sehol nem virít, / Csak itt-ott egy-egy vérszínű pipacs.”
A növény feltűnő és népszerű, 30–80 centiméter magas. Levele szárnyasan, mélyen szeldelt, a szár és a virágkocsány serteszőrös. Virágzási időszaka május közepétől októberig terjedhet. Nem érdemes csokorba szedni, mert hamar lehullanak szirmai. Hadd díszítse a mezőt, hiszen egyetérthetünk Kasza Bélával:
“Én vagyok, a vérszín szoknyás, isten-álmú lányvirág. Azért nyíltam, hogy ettől is szebbé váljon a világ.”
A virágkocsányok a levelek hónaljából erednek. Mindegyiknek négy lángvörös sziromlevele van, a tövén fekete folttal. A végálló virágok átmérője 5–8 centiméter. A kifeslő szirmok még gyűröttek, de hamarosan kisimulnak. Minden gyerek, így a mi kétéves unokánk is teljes elmélyüléssel bontja ki a bimbóban rejtőző piros sziromleveleket, simogatja a virágait. Mintha Andonika versének kedves gondolatát érezné: “Pipacsok a hold fényében Tündérlánnyá válnak.”
De vigyázzunk a pipaccsal játszó kisgyermekekre, mert a levelek és az éretlen toktermés zölden és szárítva egyaránt mérgező! A jószágnak is ártalmas, ha lelegeli, mérgező anyaga a tejjel kiválasztódik – amitől a borjak, csikók, bárányok megbetegedhetnek (tompultak, elesettek, nem tudnak lábra állni, esetleg el is hullhatnak).
Termése fordított tojás alakú, kopasz, többrekeszű tok, amit népiesen „borstartónak” neveznek. Sok magvú, éréskor a bibekorona alatt körben elhelyezkedő lyukakkal nyílik föl, a szél rázza ki belőle a magokat. Ezek több éven át megőrizhetik csírázóképességüket. A pipacs elterjedési területe egész Európa, Ázsia mérsékelt égövi részei, Észak-Afrika. Észak-Amerikába, Ausztráliába és Új-Zélandra behurcolták. A kertben nevelt, nemesített díszfajok virága jóval nagyobb, teltebb, élénk rózsaszín. A gubója szintén sokkal nagyobb méretű, sok apró fekete magot rejt, amely sütemények alapanyaga.
Gasztronómiában
Terebess Ehető vadvirágok című kötetében olvashatjuk, hogy a vadak magja is ehető, süteményeknek, kenyereknek, gyümölcssalátáknak finom dióízt adhat. Kiváló salátaolaj is készíthető a magjából. Levelei is fogyaszhatók, nyersen vagy főzve, mint a spenót, de csak a virágbimbók kifejlődése előtt! Piros virágszirmaiból szirup vagy vörös ételszínezék készíthető, levesekhez, más fogásokhoz is. Régebben bort, sajtot színeztek vele, ma teakeverékek színét javítja. Teája jó köhögéscsillapító, és enyhe nyugtató hatású. Főzetét toroköblítésre használják.
A neve önmagában is igen népszerű, egyesületek, óvodák, éttermek, presszók, szálláshelyek szívesen választják.
Irodalomban
Rejtő Jenő elbeszélésének hőse Pipacs, a fenegyerek. Cigánydalok, nóták is élnek vele. Móricz Zsigmond is címül választotta: Pipacsok a tengeren. Radnóti is szívesen emlegeti: Ikrek hava, Pontos vers az alkonyatról, Pipacs, Május, végtelen sort idézhetnénk még, ha lenne időnk, költőktől, íróktól.
Festészetben
Szinyei Merse Pál: Pipacsos mező és Pipacs a mezőn című hangulatos képeit nem hagyhatjuk említés nélkül, és a hozzájuk illeszkedő József Attila sorokat a Nyüzsög a boldogság kezdetű verséből:
“Pipacsot szedett a kedves, / belefonta fürtjeimbe – / s ha elalszom köd-ölében, / a szirmocskák ringatóznak.”
A történelemben
Az I. világháború borzalmait követően vált a skarlátvörös pipacs (Poppy) az emlékezés jelképévé a Nemzetközösség területén. Irodalom és történelem fonódik egybe a szokásban: Ausztráliában, Kanadában, de leginkább az Egyesült Királyság területén láthatunk októbertől sok-sok ember ruhájára, autójára, üzletére kitűzve vörös pipacsot, ú.n. Poppyt.
Pipacstenger árasztja el a Towert az I. világháború brit áldozatinak emlékére
A jelkép eredete az I. világháború Ypres-i Csatája. Itt vetették be először a németek a klorin harcigázt. Itt teljesített önkéntes szolgálatot John McCrae alezredes, aki elvesztette a harcmezőn barátját, Alexis Helmert. A temetési szertartás alatt észrevette, hogy milyen gyorsan nőnek a pipacsok az Ypres-i ütközetben elesettek sírján. Ennek hatására megírta az első világégés legtöbbet idézett versét, a In Flanders Fields-et.
“Flandria mezején pipacsok nőnek / Keresztjei közt egy temetőnek, / Ez jelöli a mi helyünket”.
Moina Bell Michael amerikai tanárnő kollégáitól gyűjtött pénzből pipacs kitűzőket vett, amiket eladott, és annak profitjából az Egyesült Államok veteránjait támogatta. Ezt az ötletet fejlesztette tovább Madame Guerin, aki több millió Poppyt adott el, aminek hasznát hazája világháborús kárainak enyhítésére fordította. Ő javasolta a Brit Légiónak, hogy használják a pipacsot jelképként.
Képek forrása: 1. kép, 2.kép, 3. kép: Antalffy Yvette fotója, 4.kép, 5.kép
