A mobilszám a mennyországban nem hívható
Nincs összeköttetés, tudom. A föld és a mennyország túl nagy távolság, a hangok nem érnek el odáig, csak a gondolatok. A telefonkönyveket rendezve találtam meg a 2004-es mobilszámodat.
Hiába forgatom a kezemben a kis telefont, nem írhatom be, ezen már nem érlek el. Szóban nem lehet elmondani, de a gondolat eljut hozzád, tudom.
Ma reggel arra ébredtem, hogy kezdik kivágni a szobád ablaka előtt a vadgesztenyefánkat. Elkéstem azzal, hogy az egész fát lefényképezzem az utca túloldaláról. A szobád ablakából még készítettem egy fényképet. Pár napja hervadni kezdtek rajta a fehér virágok. Az ágak szinte áthajoltak az út felett a túloldalra. Nagyok voltak már 50 évvel ezelőtt is, amikor még gyermek voltál. Alattuk szedted kis kezedbe a vadgesztenyéket, amelyekből otthon babát csináltunk.
Most döbbentem rá, hogy 52 éves lennél már októberben. Nekem megállt a számok világa halálod évszámánál. De hát múlik az idő. Múlik minden.
Utat szélesítenek a házunk mellett, ezért hagynak itt bennünket az öreg fák. Most benéz a kis fehér felhőkkel díszített kék ég az ablakon. Esténként nem látom már a fákat, amikor bátyád az autóbuszt várja a megállóban, hogy hazamenjen. Látod biztosan, hogy mi történik itt körülöttünk, de el kellett mondanom, mert fáj, hogy újra itt hagy egy közös emlékünk élő tanúja.
Gondolunk rád mindennap.
Anyu és Apu
Ónody Magdolna
Kép: pixabay.com
Tweet