Talita

Keresztény női magazin

A nők egy másféle és nagyobb gazdagsággal tekintenek a valóságra!

repülős interú 
Ferenc pápa a repülőgépen Manilából Rómába ismét sajtótájékoztatót adott. Az interjú utolsó része, amelyben meghatottságáról, a taclobani miséről, a könnyek kegyelméről és a nők egyházon belüli különleges szerepéről beszélt.

Elisabetta Pique (La Nación):
Mindnyájunk számára megható volt ez az út, láttuk, ahogy egész idő alatt sírtak az emberek Taclobanban, mi újságírók is sírtunk. Ön tegnap azt mondta, hogy a világnak ma szüksége van a sírásra. Az egész nagyon megható volt. Arról szeretnénk kérdezni, melyik volt a legmeghatóbb pillanat az ön számára (…)? Ez az első kérdés. A második: tegnap történelmet írt, megdöntötte, fölülmúlta II. János Pál rekordját ugyanazon a helyen; mintegy 6-7 millió ember volt ott. Hogyan éli meg ezt? (…)

Ferenc pápa:
Az első: a legmeghatóbb pillanat. Számomra a szentmise Taclobanban nagyon megható volt: ahogy Isten népét láttam, amint ott áll és imádkozik e katasztrófa után, a bűneimre gondoltam és erre a népre. Megindító volt, egy nagyon megható pillanat. A szentmisén úgy éreztem magam, mintha megsemmisültem volna, szinte nem is bírtam megszólalni. Nem tudom, mi történt velem, talán a lelkesedés, nem tudom, nem éreztem semmi mást. Olyan volt, mint a megsemmisülés. Megérintettek a gesztusok is, minden gesztus. Amikor elhaladtam ott, egy apa ezt csinálta [fölemelte a gyermekét], és én megáldottam őket, mire ő hálásan integetett. Számukra elég volt ez az áldás, jóllehet én arra gondoltam – sok elvárásom volt –, hogy ezt vagy azt szeretném még… Ez jót tett nekem. Miután megtudtam, hogy Taclobanban 70 km/h-ás szélben szálltunk le, komolyan vettem a figyelmeztetést, hogy egykor és nem később vissza kell indulnunk, mert utána még nagyobb lett volna a veszély. Nem féltem, csupán a tömeg mérete miatt, ilyen nagy jelenlétnél, megsemmisülve éreztem magamat. Itt van Isten népe és az Úr velük van. Az Úr jelenlétének az öröme azt mondja nekünk: gondoljátok meg, ti őket szolgáljátok! Ők a főszereplők! Valami ehhez hasonló…

A másik a sírás. Ez az egyike azoknak a dolgoknak, amelyek elvesznek a túlzott jólét miatt, vagy amiatt, hogy az értékeket nem jól értelmezik, vagy mert hozzászoktunk az igazságtalansághoz, a selejtezés kultúrájához. A sírás képessége. Ez egy kegyelem, amelyet kérnünk kell. Van egy szép imádság a régi misekönyvben a könnyek adományáért, valahogy így szól: „Uram, aki megadtad Mózesnek, hogy botjával vizet fakasszon a sziklából, most fakaszd kemény szívünkből is a töredelem könnyének vizét!” Gyönyörű imádság! Nekünk, keresztényeknek, főként a jómódúaknak, kérnünk kell a sírás kegyelmét, sírni az igazságtalanságok és saját bűneink fölött. A sírás ugyanis megnyit téged arra, hogy újabb valóságokat érthess meg, megérthesd a valóság újabb részeit. Ez az, amit a kislány is mondott, amit én is elmondtam neki. Ő volt az egyetlen, aki egy olyan kérdést tett föl, amelyre nem lehet válaszolni: miért szenvednek a gyerekek? A nagy Dosztojevszkij is kérdezte ezt, de ő sem tudott válaszolni erre: miért szenvednek a gyerekek? A kislány is csak a könnyeivel [tudott válaszolni]. Igazi nőként sírt. Amikor azt hangsúlyozom, hogy az Egyházban nagyobb figyelmet kell a nőkre fordítani, nem azért mondom, hogy kapjanak egy beosztást valamelyik dikasztérium titkárságán, bár ez is rendben van. Nem, inkább azért, hogy elmondják nekünk, hogyan érzékelik, hogyan látják a valóságot, hiszen a nők egy másféle és nagyobb gazdagsággal tekintenek a valóságra. Egy másik dolgot is szeretnék aláhúzni itt, amit [a fiatalokkal való találkozón a manilai Szent Tamás Egyetemen – a ford. megjegyzése] az utolsó fiúnak mondtam el, aki igazán jól dolgozik, ad és ad és ad, szervez, segít a szegényeknek: Ne felejtsétek el, hogy nekünk is koldusokká kell lennünk – az ő koldusaikká. Mert az Evangéliumot a szegények is hirdetik nekünk. Ha kivesszük őket az Evangéliumból, nem tudjuk megérteni Jézus üzenetét. Az Evangéliumot a szegények hirdetik nekünk. „Megyek, elviszem az Örömhírt a szegényeknek!” Azonban engedd, hogy ők is hirdethessék neked az Evangéliumot, hiszen vannak olyan értékeik, amelyekkel te nem rendelkezel. Ennyi lenne többé-kevésbé.

A teljes interjú a Párbeszéd Háza Reflexió rovatán olvasható, illetve az arról készült felvétel magyar feliratokkal ugyanott megtekinthető.

Nyitókép a fotó felhasználásával.


Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Kereső

Alapítványunk

A Fiatalok, a Nők, az Ember Méltóságáért Alapítvány
Számlaszámunk: 10918001-00000120-06900008
Anyagi támogatást szívesen fogadunk. (Adó 1%-ra sajnos nem vagyunk jogosultak.)

Hírlevél

Add meg az email címedet, majd a megjelenő ablakban írd be az ellenőrző kódot.

Nyilvántartási szám: NAIH-105162