Egyedül vagyok, megismételhetetlen vagyok…
Henri Nouwen Ki tudod inni a kelyhet? című kis könyvében kompromisszumok és csúsztatások nélkül néz rá magányunk és egyéni meghívásunk mély összefüggésére.
“Az élet kelyhének tartása szigorú fegyelmet követel. Szomjas emberek vagyunk, szeretünk azonnal nekilátni az ivásnak. De kordában kell tartanunk ezt a hajlamunkat, És mindkét kézzel meg kell fognunk a poharat, majd meg kell kérdeznünk magunktól: ‘Mi az, amit iszom? Mi van a poharamban? Nem árt-e? Jót tesz az egészségemnek?’
Nos, amint a bornak is számtalan fajtája van, úgy az életnek is számtalan variációja létezik. Nincs két egyforma élet. Gyakran összehasonlítjuk az életünket másokéval, próbáljuk eldönteni, vajon jobb módúak vagyunk-e náluk, vagy rosszabbul megy a sorunk, de az ilyen összehasonlítás nem sokat segít. A magunk életét kell élnünk, nem valaki másét. Nekünk a saját kelyhünket kell tartanunk. Mernünk kell kimondani: ‘Ez az én életem, ez az élet adatott nekem, és ezt az életet kell élnem, a tőlem telhető legjobban. Az életem egyedüli. Soha senki más nem éli azt. Megvan a magam története, családja, a saját testem, egyéniségem, barátaim, a saját gondolkodásmódom, beszédmódom és viselkedésem – igen, megvan a saját életem. Senki más nem kapja ugyanezt a feladatot. Egyedül vagyok, mert megismételhetetlen vagyok. Sok ember segíthet nekem abban, hogy éljem az életem, de mindent összevéve magamnak kell döntéseket hoznom arról, hogyan élek.’
Nehéz ezt kimondanunk önmagunknak, mert ezáltal szembesülünk saját mélységes egyedüllétünkkel, ugyanakkor csodaszép feladat is, mert mélységes és alapvető megismételhetetlenségünkre emlékeztet bennünket.”
Henri J.M. Nouwen: Ki tudod inni a kelyhet? Ursus Libris, 25-26. o.
Tweet