Talita

Nemes Ödön: Érzelmeink – nagy kincseink

Miért tekinthetjük érzelmeinket kincseknek? Ennek felfedezése számomra elég keserves körülmények között született meg. A rákkal való hosszú küzdelem után jöttem rá, hogy a rákkal kapcsolatos kiszolgáltatottság, bizonytalanság, félelem és fájdalom, valójában nagy kincsek, ha megtalálom a helyes hozzáállást. Hát ezt bizony nem könnyű megérteni!

– Szeretnéd-e megérteni? Ha igen, olvasd tovább, ha nem, hagyd abba, mert ez csak azoknak szól, akiket érdekel, hogyan lehet kincseket találni nagyon nehéz érzelmekben. Nekem az volt az első legalapvetőbb meggyőződésem, hogy Isten azért adja nekem ezeket a nehéz érzelmeket, mert azokkal segíteni akar engem. Tudsz-e hinni ebben? El tudod-e fogadni, hogy Isten azért nem akadályoz meg egy betegséget, balesetet, mert abból valami jót akar kihozni neked? Ez még akkor is igaz, ha a betegség halállal végződik. Jézus azért választotta a halált, mert tudta, hogy abból igen sok jó fog származni. Érzelmeinket is ebből a szempontból kell néznünk, mert Isten mindent, de mindent azért teremtett, hogy azzal segítsen minket.

– Ezt értelmileg valamiképpen fel tudom fogni, de a gyakorlatban nem mindig így tapasztalom.

– Gyakran az érzelmek nem támogatják a hit, az értelem és az akarat döntéseit. Valamilyen eseménnyel kapcsolatban ne vedd komolyan az első érzelmi reakcióidat! Ahhoz, hogy keresd a kincseket egy fájdalmas eseményben, időre van szükség. Imádkozzál és kérd az Urat, hogy Ő mutassa meg neked, milyen kincset készített neked abban a keserves történésben! Jézus értéket talált a halálban is. Bármennyire fájdalmas is az, van benne kincs is azok számára, akik hittel keresik. Jézus szabadon választotta az egyszerű, szegényes életet, mert nagy kincsnek tekintette a szolidaritást a szegényekkel. Szabadon választotta a gyengeséget is, hogy együtt lehessen a gyengékkel, a megalázottságot, a perifériára szorítottságot is vállalta, hogy megérthessék a kitaszítottak az ő szeretetét.

– Úgy látom, hogy a nehéz, fájdalmas érzelmekben leginkább azok találnak kincset, akik hinni tudnak Isten szeretetében.

– Ez így van. Rákbetegségemben azért tudtam annyi kincset találni, mert hittem, hogy Isten a javamat akarja a betegség ajándékával. De Japánban sok olyan emberrel is találkoztam, akik hit nélkül kerestek értéket szenvedéseikben. Gyógyíthatatlan fogyatékkal született gyerekek intézetében voltam lelkész. 2-3 év keserves keresése után voltak olyan szülők, akik azt mondták, hogy házastársi kapcsolatuk sokkal jobb lett, mert együtt vitték a terhet. Volt, aki azt az értéket találta, hogy gyereke nagyon ragaszkodik hozzá, mert nélküle jóformán semmire sem képes. Tehát nem mondhatom azt, hogy hit nélkül nem lehet kincset találni a nagyon nehéz érzelmekben, de azt határozottan állítom, hogy a hit nagy segítség a kincskeresésben.

– Mondjál még többet erről a kincskeresésről!

– Vannak feltételei:
Ne tedd fel a kérdést: MIÉRT kell nekem szenvednem? Maradjon ez meg misztériumnak.
Ne gondold, hogy te az Istennél is jobban tudod, mi jó neked vagy családodnak!
Higgyél abban, hogy Isten jó és jót akar neked, akkor is, ha most nem érted, hogy mi jó van ebben a szenvedésben!
Ne akarj mindent azonnal megérteni, adj helyet lelkedben a misztériumoknak is!
Érzelmeid azonban nagy fájdalmak közepette nem jó útmutatók. Ide-oda rángatnak téged. Várj addig, amíg az érzelmek lecsitulnak!
Soha ne tekintsd a szenvedést büntetésnek!
Ne maradj tétlen a szenvedés közepette! Jézus ismételten újból és újból könyörgött az Atyához, hogy vegye el tőle a szenvedés kelyhét, de legyen meg az ő akarata.

– Tehát mondható, hogy van, amikor érzelmeink indításával ellentétes irányba kell döntenünk?

– Igen, ez gyakran előfordul, mert nem az a mérvadó, hogy mit érzek, hanem életcélom irányába tartok-e vagy sem. Vannak, akik arra vágynak, hogy érzelmeik mindig harmóniában legyenek azzal, amit gondolnak, terveznek vagy eldöntöttek. Azt soha nem engedhetem meg magamnak, hogy az érzelmeim uralkodjanak rajtam! A paradox abban van, hogy a gyengeségben találod meg az igazi erőt, a betegségben az élet értelmét, a halálban az igazi beteljesülést, a kiszolgáltatottságban az Istentől kapott erőforrás örömét, a szegénységben a valódi gazdagságot, a félelemben az Istenbe kapaszkodás biztonságát, a magányban az Istenre találás meghittségét. Ezek azok a kincsek, amelyeket fel lehet fedezni az örömteli vagy keserves érzelmekben.

– Ez néha nagyon nehéz, sőt úgy érzem, hogy majdnem lehetetlen!

– Ilyenkor kell arra gondolnod, hogy Istennek semmi sem lehetetlen! Isten erejébe kell ilyenkor belekapaszkodnod, Jézussal együtt, kéz a kézben elindulni vele az Ő útján. Ilyenkor köszönt be az az öröm életedbe, hogy Isten kegyelmével vele együtt, az Isten akarata szerinti utat járhatod. A gecemáni kert szenvedései után Jézus is ezt az örömöt tapasztalta meg.

– Mondtad, hogy neked is nehéz volt engedni, hogy feljöjjenek érzelmeid a tudatodba.

– Igen, azt tanulnom és gyakorolnom kellett. Meg kellett tanulnom érzelmeim kifejezéseinek különféle formáit: természeti képek, az időjárás különféle formái, a múltam eseményeinek felidézése érzelmeim kifejezésének érdekében, zene, ételek, illatok, testmozgás és gesztusok stb. mind segítettek abban, hogy jobban, mélyebben tudjam kifejezni érzelmeimet. Írtam naplót is azzal a céllal, hogy gyakoroljam érzelmeim világos és pontos kifejezését. Az is segített, hogy leírtam naplómban, mit éreztem napközben ezzel vagy azzal kapcsolatban. Ez abban segített, hogy érzékenyebb lettem a napközben észlelt benyomásokra. Lassan arra is kezdtem rájönni, hogy jobban odafigyelek azokra, akikkel beszélgetek, érzékenyebb lettem az ő érzelmeik iránt is. Jobban tudtam kommunikálni, mint azelőtt. Egyre jobban úgy láttam, hogy érzelmeim, mind a keservesek, mind az örvendetesek, szövetségeseim lettek.

Nemes Ödön, a közelmúltban elhunyt jezsuita több évtizedet töltött Japánban. Szakaszu apó néven 2009 októberétől 2011 májusáig írta a jezsuita blogon bejegyzéseit, amelyeket összegyűjtve közreadtak az „Élet, bölcsesség – hazafelé. Nemes Ödön jezsuita utolsó gondolatai” c. könyvben. .
„Négy dolog volt számára annyira fontos, hogy azokat semmi áron el nem hagyta: a keresztény hit, a szabadság, az öröm és a szeretet, mégpedig az ingyenes, feltétel nélküli szeretet. Meghitt kapcsolatban élt Istennel, Jézussal. Hitt rendületlenül abban, hogy Isten szereti őt. Életcélja pedig az volt, hogy megtapasztalja Isten és az emberek szeretetét, és segítsen másokat e szeretet megtapasztalásában” – írta róla rendtársa, Nemeshegyi Péter.

Kép