Apa–fiú kapcsolat
Ahogy telnek az évek, s a kisfiúból felnőtt lesz, az apa és fia közötti viszony megváltozik. Valaminek azonban maradnia kell, és ez a bizalom. Az a szeretetteljes légkör, amelyben a fiú vállalja érzéseit, még akkor is, ha ezzel konfliktus helyzetet teremt. Őszinte mer lenni, amely nem kis dolog, és az apának ugyanolyan nehéz sokszor, mint a fiúnak.
Kisgyermekkorban a kicsi és az apa közötti kapcsolat erős. A kisfiú bálványozza apját, mindenben hasonlítani akar rá: ugyanúgy szeretne öltözködni, mozogni, még a reggeli újságot is megpróbálja elolvasni, csak hogy elnyerje apja megbecsülését. Számára csak egy ember van a világon, és ez az apa.
Ahogy telik az idő, a kapcsolat is változik apa és fia között. Amikor az ifjú felnőtté válik, egyre nagyobb kihívásokkal néznek szembe mindketten, azért, hogy megőrizhessenek valamit az oly értékes kapcsolatból. Ez a kapcsolat, amely ekkor alakul ki, már más lesz. Egy életen át tart majd.
Dr. James Longhurst, a Montacalm School okleveles pszichológusa egy programot vezet zavart és veszélyeztetett fiatalok számára. Véleménye szerint a tinédzser fiúk gyakran megkérdőjelezik korábbi apaképüket.
– Ez akkor fordul elő – mondja –, amikor megpróbálják kialakítani saját egyéniségüket, s megtanulják, hogyan legyenek saját maguk urai. Ebben
az időszakban gyakran elutasítják az apjuk által oly nagyra tartott értékeket.
Dr. Longhurst úgy véli, az apa feladata, hogy ebben az időszakban a „felnőtt” legyen, s hogy fenntartsa az egyensúlyt kettejük között.
– Az apáknak tudatosítaniuk kell magukban, hogy sose lehetnek olyan jók, mindentudók, mint ahogy azt fiaik gondolják. S ugyanígy sose lehetnek olyan rosszak sem, mint ahogy fiaik egy veszekedés közben hiszik.
Amikor a leghevesebbek a konfliktusok, akkor kell lépni annak érdekében, hogy ne romoljon a helyzet. Gyakran a konfliktusok viszik előre a kapcsolatukat.
Sean, aki mostanában érettségizett a Montcalm School-ban, és a nyári munkát várja, azt mondta, hogy amikor csatlakozott Dr. Longhurst programjához, akkor nagyon feszült volt a kapcsolat közte és apja között. Szülei elváltak, apja épp leszokóban volt az alkoholról, és így folyamatosan változott az életstílusa. Ez nem volt könnyű Sean számára.
– Nem szerettem, amikor apukám ivott, és azt sem, ahogy az élete megváltozott. Nagyon nehezteltem rá, amikor gyerekkoromban részeges volt, de arra, hogy józan lett… furcsa módon nem álltam készen.
Sean úgy gondolja, hogy mielőtt ő és apja segítséget kért a Montcalm School-on keresztül, a helyzet mindkettőjük számára nehéz volt.
– Olyan felszínesnek tűnt az apám. Nem igazán töltöttünk együtt sok időt, és amikor együtt voltunk, akkor sem csináltunk semmit. A kapcsolatunk a teljes összeomlás felé tartott. Egy idő után egyszerűen nem találkoztam vele többet. Ma már tudom, hogy soha nem bánt velem olyan rosszul, mint ahogy én vele.
A terápia és a beszélgetések folyamán kiderült, hogy mindketten ugyanazt szeretnénk elérni.
– Olyan volt, mintha hirtelen rájöttünk volna, hogy ő az én apám, és én az ő fia vagyok – mondta Sean. – Miért csináltuk ezt? Bocsánatot kért a múltbéli hibáiért, és én is bocsánatot kértem tőle. Így aztán fel tudtunk építeni egy olyan kapcsolatot, amely a bizalmon alapszik. Ma már képesek vagyunk megbeszélni a problémáinkat.
Tanács Apáknak és Fiúknak (Dr. Jim Longhurst-től és a Montcalm School igazgatójától, John Weed-től):
– Amikor lehetőséget kapunk arra, hogy megoldjuk a problémáinkat, éljünk vele! Csakis így kerülhetünk közelebb egymáshoz. Muszáj felvállalnunk az érzéseinket!
Kisgyörgy Eszter
(forrás:healthyplace.com)
Tweet