Talita

Haragszol?

Miért és kire vagyunk mérgesek valójában? Erről beszélgettünk Riekje Boswijk-Hummel holland pszichológussal most megjelent könyve, a Harag kapcsán. Egy asztalosról és Eckhart mesterről is szó esett.

– Mikor haragudott utoljára?

Három héttel ezelőtt. Egy asztalossal megbeszéltem egy időpontot. Azt mondta, nyolcra jön, de délután négyre ért oda. Ettől egészen dühös lettem.

– Miféle düh volt? Miből táplálkozott? Általános emberi vágyból, negatív énképből vagy esetleg krónikus félelemből?

Minden harag, düh mögött fájdalom található. Vártam, hogy jön, de nem jött és ez fájt.

– Miért kezdett el éppen a haraggal foglalkozni?

Korábban írtam egy könyvet az anya-gyerek kapcsolatról. Ebben a könyvben az egyik fejezet a gyermekkel folytatott veszekedésekről szól. Akkoriban kezdett érdekelni a düh, és a harag is. Azt gondoltam, hogy a haragot ki kell mutatnunk, ezért is írtam a könyvet, terápiás céllal. Most már azt gondolom, hogy csupán az, hogy kifejezem a haragomat, nem old meg semmit. Ez a másik könyv mélyebbre tekint. A harag okát kutatom, és azt, hogyan lehet valóban megszabadulni tőle.

– A könyv elején azt írja, a harag egy természetes reakció. Akkor jön létre, ha valamit várok, de nem az történik.

Igen. Ez lehet egészen egyszerű dolog is. Például az, hogy tíz órakor kávézni fogok, aztán mégsem. Vagy azt szeretném, hogy kedves legyen a férjem, de ő fáradt. Vagy milyen jó lenne, ha a barátom úgy gondolkozna, mint én. Alapvetően a csalódás motiválja a haragot. A harag-reakcióval megpróbálom a saját kezemben tartani a dolgokat.

– Lehetséges, hogy egyfajta bizalmatlanság táplálja a haragot?

Persze, akkor haragszom, ha nem bízom a világban, az emberekben.

– Azt írja, hogy a haragtól való megszabadulás első lépcsőfoka, ha felülírjuk a meggyőződésünket, amely a hiányérzetünket táplálja. Mit jelent az, hogy „felülírni”?

A terápia így működik. Le kell mennünk a mély sebig, amely a hiányérzetet táplálja, és azt felírni. Átírni ott belül.

– Hát… Én is jártam terápiára, és sok mindent megtudtam magamról, de ott belül nem gyógyultam csak akkor, amikor Jézust befogadtam az életembe. Jézust lehet szeretni, de a terapeutát nem. Azt hiszem, csak a szeretet gyógyít. Elementáris igény van bennünk arra, hogy szeressenek, és szeressünk.

Én szeretem a pácienseimet! Különben nem is tudnék velük dolgozni. A csoportterápiában is szeretik egymást a résztvevők. Akkor fog a harag eltűnni, ha tudom, miből ered. Ha mindig tisztázom, hogy nem a másikban van a hiba, hanem bennem. Fontos, hogy együttérzéssel nézzek a másik emberre. Jó, ha megértem őt, ha látom a motivációit.

– Ön hol tart most, mennyire képes egy másik embert a motivációival együtt látni?

Annyira tudod a másikat megérteni, amennyire ismered saját magad. Beszéltünk az előbb az asztalosról. Amikor nem jött, látszólag azért voltam mérges, mert hiába vártam. Mélyebben azonban az bántott, hogy nem méltányolt, nem ismert el. Ez az érzés pedig a szüleimtől és az iskolából eredt. Gyerekkoromban sem a szüleim, sem az osztálytársaim ne ismertek el.

– Mit mondott az asztalosnak?

Elmondtam neki, hogy egész nap vártam, és ez frusztrált.

– Végül mi történt? Megszakította vele a kapcsolatot?

Nem. Rájöttem, hogy a nagyon erős haragreakció máshonnan jön. Valójában nem rá haragudtam. Persze, elmondtam neki, hogy rosszul esik, hogy megállapodtunk valamiben, amit nem tartott be.

– Legközelebb pontos volt az asztalos?

Nem, nem volt pontos. De rájöttem, hogy az asztalos így él. Állandó késésben. Ez az ő válaszreakciója a sok bántásra, amit talán ő is a szüleitől kapott. Valószínűleg ez motiválja őt a késésre. Két választásom volt, vagy elküldöm, vagy elfogadom, hogy ilyen. Mivel amúgy jó asztalos, elfogadtam őt ilyennek.

– A könyvében írt a hatalomvágyról is. Mi pontosan a kapcsolat a harag és a hatalomvágy között?

Akiben hatalomvágy van, az agressziójával megaláz másokat. A hatalomvágyban szenvedő ember sértve érzi magát akkor, ha az emberek nem azt teszik, amit ő szeretne. Úgy gondolom, hogy a hatalomvágy mögött alapvetően egy nagy üresség, kétségbeesés és bizalmatlanság rejtőzik. Az, hogy nem vagyok semmi, és senki.

– Mit gondol, mindenkiben van egy ilyen űr?

Nem tudom, de inkább azt gondolom, hogy születésünkkor nincs. A legtöbb kisgyermek bizalommal telve születik a világra. Mire azonban felnőnek a gyerekek, egy csomó fontos dologban csalódnak. Akkor keletkezik hiátus, amikor, például, a szülők nem adják jelét a szeretetüknek, a megbecsülésüknek.

– Ön nagy élettapasztalattal rendelkezik, találkozott valaha olyan emberrel, akiben nem volt ez a „lyuk”?

Természetesen. Persze, a terápiás esteknél mindenkiben volt valamilyen hiány.

– Érdekes, Szent Ágoston azt mondja, hogy mindenki lelkében van egy rés.

Igen, de ez attól is függ, hogy milyen mélységről beszélünk. Nagyon mélyen mindenkiben van egy érzés, hogy el vagyunk szakadva az Istentől.

– Szent Ágoston ezt a rést Isten alakúnak nevezi, amit hiába próbálunk mindenféle pótszerekkel – szerelem, szex, alkohol, fogyasztási kényszer, pénz – betömni, nem lehet. Csak Isten illik bele.

Nem kételkedem Szent Ágoston megállapításában, ő valószínűleg a lét mélyebb rétegéről beszél. Ez az egység Istennel a kereszténység nagy misztikusainál is előjön. Eckhart mesternél és Avilai Szent Teréznél is. Ők is azt mondják, hogy a szeretet nagyon fontos. A tudat, hogy valahol a végső szinten szeretnek minket.

Riekje Boswijk-Hummel (1946) pszichológus. Magyarul most jelent meg egy könyve az Ursus Libris kiadónál, a Harag. Riekje egy régi, holland típusú parasztházban él a Rajna mellett férjével, Jannal. Korábban, amikor lányai kicsik voltak, gazdálkodtak, veteményes kertet gondoztak, állatokat tartottak, Riekje szeretett szőni is. Mióta a lányai férjhez mentek, és kirepültek, a veteményes helyett virágoskertet gondoz, és a három unokájával játszik, ha nem ír, vagy ha nem vezet terápiát.

Konkoly Edit