Jesua – ki ő?
A Zsidók Jézusért Közösség 2013-as városi missziója most zajlik, találkozhatsz velük Budapest több forgalmas csomópontján. Küldetésük, hogy az embereket közelebb segítsék Jézushoz. Különleges figyelemmel fordulnak a zsidó származásúak felé, akik még nem tudják, hogy a Messiás eljött, és Jézusnak, Jesuának hívják.
Egyek Jesuában
„Zsidók és népek eggyé váltak a Messiás Jesuában” – énekelte ma kis zenészcsapatunk a Nyugati pályaudvar aluljárójában.
A csütörtök délutáni melegben a lépcsők ontották az embereket, akik futottak a dolguk után vagy elől. Kevesen álltak meg, de sokak szemében villant valami: csodálkozás, értetlenség, meghökkenés, harag, és néha egy-egy meleg, bátorító üdvözlés is.
Látták pólóinkon és molinónkon a feliratot: Zsidók Jézusért. A meleg pillantások többnyire a Jézus szónak szóltak, a harag az első szónak, a meghökkenés pedig a két szó kombinációjának. Micsoda? Vannak zsidók, akik hisznek Jézusban?!
Többen nekem támadtak: hogy merjük azt a Jézust hirdetni, akit az én népem megfeszített?
„Ma Magyarországon nem lennének keresztény emberek, ha a népem fiai, Péter, Pál, Jakab és a többi zsidó apostol nem adták volna magukat teljesen oda Messiásunk szolgálatára, és nem hirdették volna a népeknek” – próbálkoztam. Kihívóm szemében ez a kis jó cselekedet elenyészőnek tűnt népem bűnei mellett, és fontosnak tartotta, hogy a bűnlajstromot itt és most rám borítsa. Én is boríthattam volna őrá egy listát, de nem azért voltam ott: én a békesség követeként álltam a zsúfolt aluljáróban.
A Messiás Jézus azért jött el, hogy halála és feltámadása által megbékítsen bennünket az Atyával és egymással is: hogy leomoljon a fal a zsidók és a népek, a zsidók és a magyarok között. Ez a kereszt ereje. Ez Magyarország reménysége. És ez a zsidó nép reménysége is.
Most pedig Krisztus Jézusban ti, akik egykor „távol” voltatok, „közel” kerültetek a Krisztus vére által. Mert ő a mi békességünk, aki a két nemzetséget eggyé tette, és az ő testében lebontotta az elválasztó falat, az ellenségeskedést… hogy békességet szerezve, a kettőt egy új emberré teremtse önmagában. Megbékéltette mindkettőt egy testben az Istennel (Efézus 2:13-15)
Lehet, hogy mégis létezik?
Nyári este, könnyű esővel, a Deák téren fürtökben ácsorognak party-öltözetű fiatalok. Valahol valami buli készül. Oda igyekeznek.
Odalépek egy csoport lányhoz –helyes, alig húszas fruskák. A szórólapot kedvesen elveszik, bár különösebben nem mutatnak nagy lelkesedést. Jézusról kérdezem a véleményüket. Adrienn*, egy hosszú, sötét hajú szépség kerekperec kijelenti, hogy Jézus nincs, különben nem engedte volna meg, hogy annyi zsidó meghaljon Auschwitzban.
Micsoda súlyos téma ezen a könnyed estén!
Én is érintett vagyok, hiszen a szűk családomon kívül minden rokon odaveszett. Felveszem a kesztyűt. Egyenesen a szemébe mondom, hogy a Holokauszt és más szörnyű tragédiák épp azért történhettek meg, mert az őseink, az első emberpár, és azóta minden nemzedék úgy döntött, hogy kivonja magát az Isteni fennhatóság alól, és így megfosztottuk magunkat attól az oltalomtól, amit a Vele való szövetség jelent. De Isten annyira szeretett minket – Téged is, Adrienn –, hogy újra felkínálja nekünk azt a biztonságot, amit akkor kaphatunk, ha visszatérünk Hozzá Jézuson keresztül, aki kifizette a bűneinkért való büntetést.
Adrienn nem kezdett bele egy végeérhetetlen érvelésbe. Komolyan nézett rám, és amikor felajánlottam, hogy kérdéséről egy mélyebb magyarázatot kínáló könyvet küldök neki, ott, a partira indulás előtti percben megadta nekem az elérhetőségét.
Egy komoly lépést tett ma afelé, hogy találkozzon a Meváltójával: befogadja Jézust. Azt a zsidó Jézust, aki életét adta minden zsidó és nem-zsidó emberért.
* nem a valódi neve
Tar Kata
A Zsidók Jézusért Közösség blogja a missziós időszakról: Jesua – ki ő?
Honlapjuk itt olvasható.
Korábbi cikkünk:
„Jézus-hívő zsidó vagyok” – Tar Kata a Zsidók Jézusért Közösségről
Tweet