Talita

Jézus megkeresztelkedésének ábrázolásai

A Vízkereszt (más néven Háromkirályok vagy Epifánia* –Urunk megjelenése) ünnepét a keresztények általában január 6-án ünneplik, ám a római katolikusok a legközelebbi vasárnapon tartják.  Ekkor a nyugati keresztény egyházakban három eseményt ünnepelnek: a napkeleti bölcsek (vagy népies elnevezéssel a Háromkirályok) látogatását a gyermek Jézusnál, Jézus megkeresztelkedését a Jordán folyóban, valamint első csodáját a kánai menyegzőn. Vízkereszt a karácsonyi ünnepek tizenkét napjából az utolsó, egyben a farsang kezdete.

Keresztelő János bűnbánatra, a Messiás méltó fogadására intette az embereket, ennek jelképeként a bűnbánókat vízbe merítette a Jordán folyóban. Jézus vállalta ezt a jelképes cselekedetet, beállt a sorba, megmerítkezett a vízben, noha nem voltak bűnei. János tudta, hogy ennek a gesztusnak nagy értéke van, hiszen Jézus az a személy, akiről így jövendölt: “Nyomomba lép az erősebb, akinek saruszíját sem vagyok méltó megoldani. Ő majd Szentlélekben és tűzben fog benneteket megkeresztelni.” (Lk 3,16)
Jézus keresztelését leggyakrabban a templomok keresztelőkápolnáiban és keresztelőmedencéin jelenítették meg, de a legkorábbi (III. századi) ábrázolásokat a római katakombákban és kőkoporsókon találjuk. Ezeken a képeken Jézus ruhátlanul áll a Jordán hullámai között, Keresztelő Szent János áldóan teszi fejére a kezét, fölöttük pedig a Szentlelket jelképező galamb lebeg.

Ennek a jelenetnek a bibliai leírása így szól:

“Akkor Jézus Galileából elment Jánoshoz a Jordán mellé, hogy megkeresztelkedjék. János igyekezett visszatartani: „Nekem van szükségem a te keresztségedre – mondta –, s te jössz hozzám?”Jézus ezt mondta: „Hagyd ezt most! Illő, hogy mindent megtegyünk, ami elő van írva.” Erre engedett neki. Megkeresztelkedése után Jézus nyomban feljött a vízből. Akkor megnyílt az ég, és látta, hogy az Isten Lelke mint galamb leszállt, és föléje ereszkedett. Az égből szózat hallatszott: „Ez az én szeretett Fiam, akiben kedvem telik.” (Mt 3,13-17)

Ez a leírás képzőművészeti szempontból azért jelentős, mert lehetőséget teremtett a Szentlélek képi, galamb formában való megjelenítésére.

Az Úr hangját a VI. századtól egy jelképes kézzel ábrázolják: ez a kéz küldi le a felhők közül a Szentlelket jelképező galambot Jézusra.   Néha írásszalag is látható a jelenet mellett ,,Ez az én szeretett fiam…” feliratú szöveggel. Ezeken a képeken az Isten keze, a Lélek-galamb és Jézus együtt a Szentháromság ábrázolásának tekinthető. A XII. századtól kezdve az Atyát gyakran emberi félalakkal jelenítik meg. (Fent, Giotto falképén ezt láthatjuk.)

Vannak olyan középkori ábrázolások, amelyeken egy emberi alak ül a folyó partján, kezében nádszállal, esetleg a jelenettől elfordulva . Ilyenkor jelképes figurával van dolgunk: ő a Jordán-folyó megszemélyesítője. (Őt láthatjuk balra, a VI. századi mozaikon.)
Angyalok is gyakran szerepelnek a képeken, hiszen Jézus számára megnyílt a menny.

A XIV. századtól kezdve változás látható a Jézus megkeresztelkedése-ábrázolásokon. Keresztelő Szent János már nem csupán áldóan teszi Jézus fejére a kezét, hanem kis edényből vagy kagylóból vízzel leönti őt. Ez a keresztelési szertartás megváltozott liturgiáját tükrözi: a vízbemerítést felváltotta a vízzel történő leöntés.

A vízbemerítés és a vízben mosdás több vallásban, közöttük a zsidó és a keresztény vallásban is a rituális megtisztulás, a bűnöktől való megszabadulás jelképe. A bűntelen Jézus nem a saját, hanem az emberiség bűneiért vette fel János keresztségét. Ezért egyes képeken Jézust úgy látjuk, hogy térdel a Keresztelő előtt – így fejezi ki alázatát Isten akarata, vagyis küldetése iránt.

* Az epifánia a görög epiphaneia szóból ered, amelynek jelentése „megjelenés”.

Képek:
Joachim Patinir festménye, 1515-1524 között
Mozaik a ravennai ariánus keresztelőkápolna kupolájában, VI. sz. (Jézust szakálltalan fiatalemberként ábrázolták!)
Giotto falképe Padovában, az Aréna-kápolnában, 1304-1306
Annibale Carracci képe Bolognában, a San Gregorio templomban, 1584

Kölnei Lívia