Szentháromság vasárnapja
“Az embert a Szentháromság fényébe állítva ezt mondhatjuk: Mindannak, amit kaptunk, és amink van, semmi más célja és értelme nincs, nem lehet semmi más funkciója, szerepe, mint az, hogy ismét odanyújtjuk és elajándékozzuk. Csak így lesz a tulajdonunk, így alakítja ki személyiségünket. A bírásnak nincs végső célja önmagában, hanem csupán eszköz a személlyé váláshoz. A személy a „bírás” romjaiból és cserepeiből építi föl magát.” (Henri Boulad: A szív okossága)
John Peckham
(1230 k. – 1292)
Himnusza a Szentháromságról
Hárman a fenség trónusán
ülnek az égi lakomán;
(mert a magányost a magány
nem vigasztalja igazán).
Mig örök szelleme szemét
magára szegzi az Atya,
fényének tükörére kép
vetődik: egy uj-önmaga.
S amint a kép megszületett,
az Egy nincs többé egyedül:
a Születetlen és Szülött
egymásnak társasan örül.
S a Szentlélek ez az öröm,
mely összeköt Atyát s Fiút;
s a Három együvé ömöl,
egy fő-fő Jóba összefut.
S annak ki sohse született,
illőn, és aki született,
s a Léleknek, oltárra-tett
szívvel zengjünk dicséretet!
(Babits Mihály fordítása)
Szentháromság a halott Krisztussal, 1440 körül
A Magyar Nemzeti Galéria régi gyűjteményei.
A cím alatti képen Andrej Rubljov (1360/70-1430) Szentháromság c. ikonja látható, amely erre a linkre kattintva életre kel.
Tweet