Irat-pasziánsz
Pasziánsz, francia eredetű szó. Jelentése: türelem, de egy egyedül játszható kirakós játék neve is egyben. Ma mindenre külön van igazolványunk, kártyánk. Unalmas, esős őszi napokon kirakhatjuk a pasziánszot belőlük. Az elvesztett-ellopott iratok pótlása közben kb. egy hónap alatt fejezhető be a játszma.
Egy ismerősömet nemrég Ausztriából hazafelé jövet kirabolták az intercityn. A határ előtt vette észre, hogy a kézitáskája sehol. Benne volt minden igazolványa, kártyája, irata és készpénz, amiért is érdemes volt elvinni a „cuccost”.
Vasúti rendőrség – jegyzőkönyv – több napos ügyintézés!
Még szerencse, hogy van a Kormányablak, ahol egy helyen el lehetett intézni mindent. (Kivéve az adókártyát. Azt nem tudni, hogy miért e kivétel.) A bankkártya is benne volt az ellopott „cuccosban” (ezt telefonon le lehetett tiltani még hazafelé a vonaton). Így ingázni kellett háromszor a Kormányablak és a Posta között, mert nem egyszerre adták a csekkeket, hanem egymás után. (Mondjuk, bankkártya esetén is három tranzakció lett volna, ami háromszori tranzakciós díjjal járt volna.) De ismerősöm egy délelőtt túl volt ezen a hercehurcán, s lettek ideiglenes papírjai, amivel újra elindulhatott dolgozni, majd kb. egy hónap alatt elkészültek a végleges igazolványok is.
Amikor meghallottam ezt a történetet, elgondolkodtam azon, milyen rengeteg iratunk van, amit hurcolnunk magunkkal, akkor is, ha csak vásárolni megyünk a sarki boltba:
személyazonosító kártya
lakcímkártya
TAJ-kártya
adókártya
nyugdíjas igazolvány
rokkantigazolvány
regionális kártya
vásárlói kártyák
bankkártyák
tagsági kártyák és igazolványok
közlekedési bérletek
közlekedési jegyek, bérletszelvények
S ha ügyintézünk, akkor még további iratok és igazolványok:
születési, halálozási, házassági anyakönyvi kivonatok
oltási bizonyítvány
iskolai bizonyítványok
SZÉP és nem szép kártyák
vállalkozói igazolvány
útlevél
forgalmi engedély
járművezetői engedély – B kategóriás –(Béka te G óriás)
Ezek azok az okmányok, amelyek most így, „hirtelen felindulásból” eszembe jutottak.
Ma mindenre külön van igazolványunk, kártyánk. Unalmas, esős őszi napokon kirakhatjuk a pasziánszot belőlük.
(Apropó pasziánsz, Leon Ledermann: Az isteni a-tom című könyvében olvastam, hogy Mengyelejev is pasziánszozás közben jött rá a periódusos táblázatában mára meglevő elemek adatainak logikájára. 109-112. oldal)
Amikor én kezdtem a felnőtt életet, volt egy, azaz egy darab személyi igazolványom. „Szig” volt a beceneve, annak volt egy száma, belejegyezve minden fontos esemény: született, anyja neve, apja neve, lakhelye, házasságkötése-válása, munkahelye, beosztása, gyerekei, iskolai végzettsége… Na jó volt egy munkakönyv is, amit a mindenkori munkáltatónk őrzött. És esetleg egy közlekedési bérlet, amivel még igazolhattuk kilétünket és jogosultságunkat az utazásra.
Aztán idővel lett személyi számunk is, a születési paramétereinkkel és egy gép által generált négy számjegyű számmal. Erről lett egy „félcédulánk”, amit belegemkapcsoztunk Szig-be. Ezt később alkotmányellenesnek minősítették. Aztán titkon egyszer csak visszakerült a köztudatba és egyenesen a lakcímkártyánkra nyomtatták rá. Most már nem alkotmányellenes?! És miért is volt az egyáltalán?!
Most meg hallom, hogy az új útlevelekbe már az ujjlenyomatunkat is belenyomják. Eddig csak a bűnözőkét tartották nyilván, most már mi is azokká leszünk, csak mert külföldre utazunk?!
Nem azt mondom, hogy arra vágyom, hogy megvalósuljon az orwelli „Figyel a nagytestvér” rendszer, vagy a Mátrix című filmben látott a védőoltással beadható nyomkövető, de az, hogy a digitális korszakban egy ember 15-20 féle papírral igazolhatja magát, hogy ő az aki, hát eléggé „gáz”!
Antalffy Yvette
Yvette cikkeiből:
Érzelemmentes érzékenyítő tréning
Örökbefogadás 6. – Ildikó és családja Bózsván
Tweet