A keresztény hit nem a szabályokról szól
A kereszténységnek az az alapja, hogy az ember kapcsolatba kerülhet Istennel, Jézussal.
„Ha engedelmeskedünk annak, amit Isten mondott nekünk, akkor biztosak lehetünk benne, hogy valóban megismertük őt. 4 Aki azt mondja: „ismerem Istent”, de nem engedelmeskedik Isten szavának, az hazudik, és az igazságnak nincs helye a szívében. 5 Aki viszont engedelmeskedik Isten szavának, abban az emberben Isten szeretete elérte a célját. 6 Aki azt mondja, hogy Istenben él, annak úgy kell élnie, ahogyan Jézus élt.” 1. Ján. 2:3-6
Ne felejtsük el, hogy a keresztény hit nem a szabályokról szól! A kereszténységnek az az alapja, hogy az ember kapcsolatba kerülhet Istennel, Jézussal. Ha alapvetően az a görcs határozza meg hitéletünket, hogy nehogy megszegjünk egy szabályt ahelyett a felszabadultság helyett, amit a Jézussal való kapcsolat jelent, akkor elindultunk a farizeusok képmutatásához vezető úton, akik nem azért akarták pontosan tudni és leszögezni a szabályokat, mert kapcsolatban álltak vagy akartak állni a Teremtővel, hanem azért, hogy élhessék tőle függetlenül vallásos életüket az önigazolás álnyugalmában: ha ezt és ezt megteszem, rendben vagyok.
Ez a hit csupán a cselekvési szintet érinti.
Jézus egy kapcsolatra hív, egy érzelmileg egészséges kapcsolatra, melynek az alapja nem egy állandó görcsölés azon, hogy mit helyes megtenni és mit nem, hanem egy olyan kapcsolat, amelyben én imádom őt, és szeretnék az Ő Atyja dicsőségére élni mindenben, amit teszek. A lényeg az, ami a szívben, szív-szinten történik, és amit őszintén meg tudok élni / tenni Jézusért.
Ő nem az eredményeket és a teljesítményt nézi, hanem a szív legmélyebb motivációit, és semmi, de semmi nem maradhat titokban előtte…
Kiss Ábel Lukács
Tweet
Hozzászólások
Kedves Ábel!
Tökéletes továbbértelmezése ez, a büntető Isten, és a kegyelmes Isten kettősségnek. Mert az úr alapvetően, legalább is véleményem szerint a szerető Istenként közelít hozzánk, és nekünk ezt kell észrevennünk.
Nem pedig azért mert félnünk kell a dádától.”…a szív legmélyebb motivációit…”. Ez a négy szó annyira tökéletesre sikeredett, hogy nem találok hozzá szavakat.
Tisztelettel:
Dévai Dávid
Kedves Dávid!
Örülök, hogy így látod!
Üdv:
Ábel
Kedves Ábel,
A fenti írásod kissé azt az illuziót kelti, hogy a Jézus által megszabott úton járás egyenlő az önfeledt, gondtalan, szabad(os) élettel. Nekünk csak annyi a dolgunk, hogy valahogyan (Hogyan?) kapcsolatba kerüljünk Jézussal, és utána felszabadultan élhetünk, szabályok nélküL.
Ha csak az Újszövetséget nézem, akkor sem állja meg a helyét az, amit állítottál. Jézusnak nem a farizeusok törvényeivel, szabályaival volt első sorban a baja, hanem azzal, hogy ők könyörtelenül betartatták az Úr összes törvényét a néppel, de ők csak látszatra tartották meg azokat, míg belül törvénytelenek, képmutatók voltak. Ezzel kapcsolatban ajánlom a Máté 23-at és azon belül is a 28-as verset.
A Rómaiakhoz írt levél 3-as fejezet 31-es versében azt írja Pál, hogy a törvényt megerősítjük nem pedig hiábavalóvá tesszük. Ha van törvény, akkor az azt feltételezi, hogy azt be kell tartani, akárcsak a szabályokat, tehát nevezhessük szabályoknak is őket. Annyi a különbség az Ószövetséghez képest, hogy a törvényt immár nem saját és testi erönkből próbáljuk meg betartani, hanem mint szellemben újjászületettek Krisztusban, akik tudnak parancsolni Krisztus ereje által a testüknek és kívánságaiknak. Tehán nem a test törvénye uralkodik már bennük, hanem Krisztus. És nem betartjuk a törvényeket, hanem betöltjük őket.
A törvény nem változott. Jézusnak is számos parancsolata van, amiket be kell tartani. A cikkben idézett igerész is ezt támasztja alá. Ott írja, hogy engedelmeskedni kell Isten szavának, és Isten szava Jézus Krisztus, a megtestesült Ige. A teljes Ige, Ó és Újszövetség.
A János 1:1-18 -ban ez mind le van írva.
A szentírásban számos igevers szól az Úrnak félelméről, bizony félni kell az Úrat, mert utálja a gonoszt és nincs közössége vele. A Példabeszédek 16:5 azt írja: ‘Utálatos az Úrnak minden, aki elméjében felfuvalkodott, kezemet adom rá, hogy nem marad büntetetlen.’
Zsoltárok 76:7-8
A keresztény élet abból áll, hogy felvesszük az Úr igáját (Máté 11:29), megalázkodunk előtte és engedelmeskedünk parancsainak, és ha nem ezt tesszük, akkor számíthatunk büntetésre. Mert az Úr megfedi azokat, akiket szeret (Jelenések 3:19), ahogy az apa is megdorgálja a gyerekét ha az rosszat cselekszik. Egy gyerek honnan tudhatná mi a rossz és mi a jó, ha nem az apjától.
A gyerek is valamilyen szinten féli az apját, másképp csak a szeretet nem akadályozná meg őt abban, hogy rosszat tegyen, elvégre a gonoszok is szeretik egymást, mint ahogyan ezt a Lukács 6:32 írja, mégse restek gonoszságot cselekedni.
Ugyanúgy mi is honnan tudhatnánk mi jó és mi rossz, ha nem az Úr szavából. Az Úrnál rend van, nem szereti a káoszt, a szabályok nélküli élet pedig káoszhoz vezet.
Egyáltalán nem elég csak imádni és szeretni Őt! Engedelmeskedni is kell neki és megcselekedni a parancsolatait.
Kedves Zsolt!Az írásnak, úgy látom, inkább az a célja, hogy “gyógyítsa azokat, akik a Jézussal való meghitt kapcsolat helyett görcsölnek azon, hogy betartanak-e minden szabályt, ez pedig szerintem megöli a lelket.Fontos a gyógyulás is, én úgy látom, sok a beteg lelkületű keresztény.Szeretni, imádni kell Jézust és meg kell tenni, amit kért tőlünk, de nem úgy, mint rettegő szolgák, hiszen barátai is vagyunk, ha Őt követjük.A szeretet teljesíti be a Törvényt.Olyanná kell lennünk, mint Jézus és ebben segít az Eucharisztia vétele, amikor is saját testével és vérével táplál minket, amit Ő irántunk való szeretetből tesz.Az anya is saját tejével táplálja szeretett gyermekét és a gyermeknek ez a legjobb tápláléka, amíg képessé nem válik arra, hogy szilárd eledellel táplálkozzék.Ha emberségünket épen megőrizzük, akkor a szívünkben lakozó élő Jézussal is egészséges kapcsolatunk, viszonyunk lehet.Szerintem fontosabb az igazi emberségünk(mint Isten hasonlatosságára teremtett ember-teremtmények), mint a szabályok gépies, rigurózus betartása és a görcsösségnek sincs semmi értelme, fontosabb a szeretet, az irgalmasság, mint az “áldozat”.Nem a törvény betűje fontos, hanem a Lélek.Ha nem adünk teret magunkban a Szentléleknek, akkor imádni sem tudjuk Őt.Szentlélek nélkül, élő hit nélkül, élő istenkapcsolat nélkül szerintem nem a hiteles a kereszténység, de szeretet és jócselekedetek nélkül sem.A Szentháromság személyeivel való kapcsolatunk lényege tulajdonképpen a szeretet(Tízparancsolat, első parancs), ez alakul át egy idő után imádássá és természetesen hódolattá, szent engedelmességgé.Embertársunkat pedig igazi szeretettel szerethetjük, hiszem ő maga is Isten képmása, de azért is, mert teremtmény,ember, mint magunk.Örülök, hogy megoszthattam gondolataimat Őnnel és azokkal, akik a kommenteket olvassák.
Még valami, a kereszténységnek az az alapja, hogy Jézus meghalt érted a kereszten és megszabadított a bűneidtől. Aki ezt felismeri és megtér, az tiszta lappal indul Isten előtt és bizhat abban, hogy örök élete van, ha engedelmes és nem tér le az útról semmilyen körülmények között.
Kedves Zsolt,
szerintem félreértetted Ábel írását és szándékát. Sehol nem írja, hogy “szabályok nélkül éljünk”, ahogyan fogalmazod. Ez nem egy komoly teológiai írás, de a mondanivalója világos: a szabályok görcsös betartása nem helyettesíti a személyes hitet és kapcsolatot az Úrral. Nincs szó arról, hogy ne kéne engedelmeskedni. De el kell jutnunk oda, hogy szeretetből engedelmeskedjünk, ne félelemből. (Nem az istenfélelemről van szó, nyilván.)
“Isten szeretete azzal lesz teljes bennünk, hogy az ítélet napján is lesz reményünk.(…)A szeretetben nincs félelem. /1 Ján 4,17a;18/
A kereszténység nem csak a szabályokról – de a szabályokról is – szól. A tízparancsolat ugyanúgy (sőt jobban, tartalmasabban) érvényes Jézus óta.
Jézus arra hívja fel a figyelmet, hogy a szabályok belső meggyőződésből való követésére van szükség, és nem valamiféle formális kipipálására, vagy irgalom nélküli abszolutizálására.