Ahogy az Atya szeret
Pár nappal ezelőtt este Sára lányom kb. két órán keresztül sírt, mert az első fogai elkezdték az ínyét bántani. Ez egy nehéz időszak lesz, már látjuk — és tudjuk, hogy sokan átmentek már rajta, de ettől függetlenül nekünk új a helyzet.
Közben rádöbbentünk arra is az elmúlt négy hónapban, hogy ez a kislány mennyire átrendezte az életünket. A fontossági sorrendünket azonnal keresztbe húzta, és feltornázta magát a tetejére (persze ez érthető és normális is). Ugyanakkor látjuk a nehézségeket is, amit az jelent, hogy nem csupán mi vagyunk a saját időnk és erőnk urai; nem csak azzal kell foglalkoznunk, amivel szeretnénk, hanem le kell mondanunk számos dologról, amihez talán több kedvünk lenne.
Aznap este, amikor már Sára elaludt, megkérdeztem a feleségemtől, hogy miért szereti a kislányunkat. Ezt válaszolta: “Nem tudom nem szeretni őt!” Megint tanultam valami nagyon fontosat. Egy ilyen nehéz nap után (és voltak már nehezebbek, és lesznek is), nem tudjuk nem szeretni őt. Más szavakkal: az, ahogyan viselkedik, ahogyan él, a szükségletei, az akarata stb. nincs hatással arra, hogy szeretjük-e őt vagy sem.
Kinyitottam a Bibliám, és elolvastam Lukács evangéliumának 15. fejezetében a tékozló fiú történetét. Ismét lenyűgözött az a szeretet, mellyel az apa a fiú felé fordult. Nem törődött vele, hogy a vagyonát, melyért ő keményen megdolgozott, az engedetlen, léha gyermeke elherdálta. Napról napra kint állt a kapuban, és figyelte, mikor tér vissza a fia hozzá. Amikor pedig ez megtörtént, nem kezdett magyarázkodni, nem mosta meg a fejét, hanem felöltöztette, ékszereket adott rá, és ünnepelni kezdett a tiszteletére.
Isten éppen ilyen. Örül nekünk, és nem tud nem szeretni minket. Ő maga a szeretet (1Jn 4:8, 16). Amikor szeret minket, önmagát adja nekünk. Az én életemet ez az atyai szeretet változtatta és változtatja meg. Egy (éppen ma) négy hónapos kisgyermek pedig napról napra arra hívja fel a figyelmem, hogy legyek hálás azért az áldozatért, amit Isten meghoz, csak hogy szerethessen engem.
Tóth-Simon Károly
Forrás: Infaustus blogja
A szerző korábbi írásai a Talitán:
Tweet