Hat ok, amiért rossz ötlet összekeverni a kereszténységet az öncenzúrával
Egyre-másra jelennek meg az olyan írások, amelyek a fiatalokat úgy próbálják a keresztény életre felkészíteni, hogy azt sugallják nekik: legyenek zártak a „nem keresztények” felé. Úgy gondolom, ez az út nem Isten felé, hanem egy hermetikusan elzárt, félelmekkel és öncenzúrával terhelt világba vezet. Íme, hat ok, amiért rossz ötlet összekeverni a kereszténységet az öncenzúrával:
1. Isten nem a címkét nézi.
Rossz ötlet azért, mert a keresztény fiatal úgy gondolhatja ennek hatására, hogy Istennek csak az a tetsző, ami az emberi mértékeink szerint „keresztény”. Pedig ez nem így van: hiába aggatja magára a keresztény jelzőt valaki, attól még Isten nem a címkét nézi, hanem a szívet.
2. Isten szeretné, hogy láthatóak legyünk.
Minden keresztény küldetése a hit hirdetése is. És valóban nem árt, ha keresztény közösségeinkből kiragyog néhány kivételesen nagy lélek, de azért amikor keresztények egymás között bizonygatják a hitüket, a könnyebb utat választják. Az az igazi, ha kilépünk a gettóból, és megpróbáljuk elérni azokat, akik még soha nem találkoztak emberszabású kereszténnyel. Persze, ehhez még az is kell, hogy emberszabású keresztények legyünk…
3. Isten vágyik a bátorságunkra.
Istenünk rendkívüli módon szereti a kockázatot, és bennünket is folyamatosan hív kifelé a komfortzónánkból. Nem arra vágyik, hogy jól berendezett, biztonságos világunkba belekényelmesedjünk, hanem arra, hogy készek legyünk elindulni a határaink felé. Mert Vele a valódi találkozást mindig csak itt, a határon vagy azon túl élhetjük meg. Gondolj Máriára, Józsefre, Péterre, Jánosra, Mátéra, Máriára és Mártára, Lázárra – a sor még sokáig folytatható.
4. Isten nem könnyű életet szán nekünk.
Amikor arról esik szó, hogy házasodjon-e keresztény ember nem kereszténnyel, mindig megjelenik az az érv, hogy így sokkal „nehezebb” lesz az élet. Kérdem én, mitől nehezebb? Önmagában attól, hogy valaki nem keresztény, a házastársa pedig az, nem lesz nehezebb. Attól viszont, ha a keresztény házastárs azon szorong, hogy jaj-jaj, a társam nem keresztény, ez nem tetszik Istennek, ez biztos, hogy nehézzé teszi. Az is nagyon megnehezíti, ha a keresztény házastárs azt vizionálja a párjáról, hogy az biztosan elkárhozik, és az is kellemetlen lehet, ha mindenáron el akarja érni, hogy a másik megtérjen. Ha egyszerűen csak elfogadja, hogy a másik távol van a tételes kereszténységtől, akár még boldogan is élhetnek, amíg meg nem halnak.
5. Isten akarata nem kívül van, hanem belül.
Isten olyan egészen elképesztően csodálatos és hatalmas valóság, amelyben akkora gazdagság kap otthont, amelyet mi fel sem tudunk fogni. Ezt a gazdagságot lefordítani korlátozott emberi eszközeinkkel – lehetetlen. Egy támpontunk azonban van: Isten a lelkéből adott nekünk, ahogy azt János apostol írja a levelében. Ha el akarunk igazodni abban, hogy mi Isten akarata, akkor nem az emberi címkéinket érdemes használni, hanem meg kell próbálnunk megtalálni azt az isteni magocskát a lelkünkben, ahol el van rejtve az Ő személyesen velünk kapcsolatos akarata. Isten annál sokkal bonyolultabb, mint hogy az lenne a velünk kapcsolatos akarata, hogy a magunk által magunkra aggatott címkéink alapján találjuk meg egymást.
6. Isten azt akarja, hogy ebben a világban éljünk.
Amikor Jézus gyógyításairól és tanításairól olvasunk, van egy dolog, ami mindegyikben összecseng: megszabadít, felszabadít, szabadabbá tesz. A vakok látnak, a süketek hallanak, a némák beszélnek, a bűnösök elhagyják bűneiket, a megszállottak megkönnyebbülnek, hiszen kiűzi belőlük a démonokat, a halottak levetik magukról a halál terhét. Fellélegeznek Krisztusban, lépteik könnyebbé válnak, megnövekszik bennük az élet. Amikor elkezdjük magunkat cenzúrázni: vajon tetszik-e Istennek, amit teszek, pont ezt a szabadságot veszítjük el. Mert ha az imám Istennel töltött idő, amelynek során kapcsolatba lépek a bennem lévő isteni maggal („a Lelkéből adott nekünk”), akkor nem a szabad–nem szabad koordinátái mentén szorongva töltöm majd az életemet, hanem egyszerűen csak ÉLEK – Isten semmivel nem összehasonlítható szabadságában.
Kóczián Mária
Kép forrása: pixabay.com
Tweet
Hozzászólások
1. Nem emberi mérték szerint vagyunk keresztények , hanem a kapott és felvállalt keresztség által.
2. Van olyan , hogy a keresztények egymás hite által épülnek, és nem nyargaláznak összevissza a hitetlenek és az istentelenek szellemterein, ha kell , ha nem. .A gettó a vallásos gyülekezeti hely (zsinagóga) körül egy szombati járóföldre kialakuló életközösség , ahol egymást védve, segítve egy ugyanolyan hitelveket valló csoport közösen él.Nem szitokszó.
3.Jézus nem kergette ki a megnevezetteket “komfortzónájukon” kivülre. Sőt leült közéjük , és élvezte otthonuk vendégszeretetét.
Péter anyósát meggyógyítja , az pedig szolgál az asztalnál , Márta főz , Jézus a kereszten is Jánosra bízza Máriát , hogy otthonába fogadja…
4 Ja, a tételes kereszténységtől nyugodtan távol élhet … bagatell. Szuperjó vallásos tipp. Lehet maffiózó , rúdtáncosnő , embercsempész , diktátor, ribi … kicsire nem adunk.
5.Isten nem cimkéz, persze.Mély bibliai igazság… Elég kínosan érezhetik magukat az Apokalipszisben azok , akik a homlokukon kénytelenek hordani a NEVÉT.
6. Jézus mikor megszabadítja a megkövezéstől a bűnös asszonyt messze nem azt modja , hogy eredj és ne élj “a szabad-nem szabad koordinátái között”. Azt mondja : eredj el , és többé ne vétkezzél…
Akkor miről beszélünk?
kedves TiborAndrás!
bár Mária már válaszolt, azért megjegyezném, hogy Jézusról a kortársak nem úgy vélekedtek, hogy a templomi közegben maradt. ahogy írják “falánk és részeges, vámszedők és bűnösök barátja” (mt 11,19). korábban Mária Magdolna se apácazárdában hímezte az oltárterítőt…
ami nem azt jelenit, hogy Jézus szerette volna a bűnt (sőt, épp ellenkezőleg, sokszor kifejezetten radikálisan utasította el) – de a bűnös embert cseppet se kerülte – úgy tűnik, szinte kereste a társaságukat. Mert nem az egészségesnek, hanem a betegnek van szüksége az orvosra (Mt 9,12)… és viselkedése sokszor kifejezetten sértette a bigottan vallásosakat (szombati gyógyítások, mosatlan kézzel való evés): mert rá akart mutatni, hogy a szabályok az emberért vannak!
Kedves Szász Tibor András!
Köszönöm a véleményt, néhány észrevétel:
2. A keresztények “nem nyargaláznak összevissza a hitetlenek és az istentelenek szellemterein”, illetve a gettó jelentése: A kereszténység pont azért emelkedik ki a vallások közül, mert ha meg is különbözteti a szentet és profánt, mégsem választja el. A szentben ott van a profán, a profánban a szent. Az zsinagógát körülvevő egynapi járóföldön kívül is szent a föld… Hogy ez így van, azt Jézus kereszthalála és feltámadása tette és teszi számunkra lehetővé.
3. Pétert, Andrást, Jánost és Jakabot elhívja a számukra nagyon is komfortos halász életmódból, Mátét a pénzváltó asztala, a “biztos megélhetés” mellől, Szűz Mária Galilea és Júdea tájain baktat a fia után, az apostolok Jézussal menekülnek, amikor Júdeában meg akarják kövezni, asszonyok, aki a vagyonukkal támogatják Jézust, követik őt vándorlásában, az Emberfiának nincs hová lehajtania a fejét – rendkívül komfortos, csak csináljuk utánuk!
4. Hm, nem is tudom hogy van ez, de én elég sok olyan kereszténnyel találkozom, aki a tételes kereszténység szerint él, és nem maffiózó, nem rúdtáncosnő, nem embercsempész, nem diktátor, nem prostituált, hanem pl. politikus, művész, tanár, pap, esetleg lelkész, és én mégis úgy érzem, hogy Jézus – irántuk érzett szeretete mellett is – arra vágyik, hogy ezek a “jó keresztények” lelkükben is azok legyenek.
5. Hívhatjuk éppen címkézésnek az utolsó ítéletet, bár az én elképzelésem szerint akkor mindenkinek ugyanaz lesz a homlokára írva.
6. Igen, Jézus ezt mondja. Miért nem találkoztam én még soha bűntelen emberrel, kereszténnyel? Nagyon egyszerű: mert nincs bűntelen ember. Ettől függetlenül úgy gondolom, hogy törekednünk kell arra, hogy ne vétkezzünk. Isten nem az ítéletével, hanem az irgalmával fordul hozzánk.
Bizony, nehéz azt elfogadni, hogy akár az utolsókból is lehetnek elsők…
Jézus követőit elhívta és közösségbe szervezte. Aki képtelen Jézus nevében együtt lenni a többi elhívottal, az nem hiteles keresztény. Ha pedig elhívást kapott , és nem él vele , visszautasítja , nem fogadja el , az ő szabad választása , de belerugott üdvösségébe.Toleranciát kaphat , dícséretet nem.
Aki azzal szórakozik , hogy azt a pár embert cikizze , aki minden üldöztetés, gyalázodás, vádaskodás ellenére a kereszténységet közösségeiben felvállaja -minden méltatlansága és bünös vola elismerése mellett – azzal valami nem stimmel hitbelileg.
“Ha egyszerűen csak elfogadja, hogy a másik távol van a tételes kereszténységtől, akár még boldogan is élhetnek, amíg meg nem halnak.” – ez a 4 pont zárógondolata. Azaz semmi vész , ha tökhitetlen a másik : a keresztény a húnyó , mert szamárságot vizonál.Anyám, borogass!
Jelenések 22 :
És semmi elátkozott nem lesz többé; és az Istennek és a Báránynak királyiszéke benne lesz;
és ő szolgái szolgálnak néki;
És látják az ő orcáját; és az ő neve homlokukon lesz. (…)
Boldogok, akik megtartják az ő parancsolatait, hogy joguk legyen az életnek fájához,
és bemehessenek a kapukon a városba.
De kinn maradnak az ebek és a bűbájosok, és a paráznák és a gyilkosok,
és a bálványimádók és mind aki szereti és szólja a hazugságot.
A Biblia utolsó mondatai közül. Akkor lesz cimke vagy nem ? Akkor mindegy lesz , hogy valaki hajlandó volt-e megtérni vagy nem ? Az hogy én vagy ön mit gondol erről, az nem változtat a Kijelentésen.
„Amikor arról esik szó, hogy házasodjon-e keresztény ember nem kereszténnyel, mindig megjelenik az az érv, hogy így sokkal „nehezebb” lesz az élet. Kérdem én, mitől nehezebb?”
– Attól, hogy rengeteg dologban nem fognak egyetérteni. Ezek egy részét nem látják előre, csak menet közben derül ki.
A vegyesházasságok nem igazán tartósak, mert a felek egy idő múlva úgy érzik, hogy semmi közük egymáshoz, mindenben mások, kulturálisan idegenek egymásnak. Előre nem látják, mennyi különbség választja majd el őket.
Egy rabbitól hallottam, hogy a zsidó azért házasodjon zsidóval, mert egészen más a szellemi hozzáállása a világhoz, és nem talál igaz társra a közösségén kívül. Megfontolandó, persze a zsidók közül sem gondolja mindenki így. Aztán el is válik.
Kedves Laci!
Három olyan házasságot is ismerek egészen közelről, ahol az egyik házastárs keresztény, a másik nem. Mindhárom nagyon jó házasság. A feleségek a keresztények, akik nagyon szeretik férjüket, és csodálják bennük a “keresztényt”, ahogy azt tudjuk is: Isten a szíveket vizsgálja.
Abban, hogy kulturális különbségek vannak egy pár tagjai között, nem csak a keresztény-nem keresztény szempont játszik.
Még soha nem találkoztam olyan párral, akik azért váltak el, mert az egyikük keresztény, a másik nem. Ellenben nem egy olyan párral igen, ahol a keresztény fél hatására a nem keresztény megtért, de mindenképpen közelebb került a kereszténységhez. De tény: tudok, olyan párról, ahol ez okoz problémát, de nem önmagában, hanem sok más dolog miatt erre a választóvonalra terhelődik a konfliktus.
A zsidó vallástól a kereszténységet számomra pont a nyitottsága különbözteti meg. A zsidó vallásban a törvény és a szokások sokkal előrébb vannak, mint a kereszténységben. Pál mondja: senki nem a törvény által üdvözül, hanem a hit által