Hogy működik a keresztényellenesség Európában?
Közel 170 keresztényellenes esetet sorol fel a bécsi keresztényellenes diszkriminációt és intoleranciát figyelő központ, az OIDCE 2012-es jelentése, amelyet Gudrun Kugler írt és szerkesztett. Jogalkotói szinten is problémásak a keresztények szólás- és gyülekezési szabadságát, lelkiismereti szabadságát, vállalkozási szabadságát és az otthontanítást korlátozó törvények.
Franciaországban 2012-ben több templomot felgyújtottak, megrongáltak. Épinais frissen felújított temploma 2012. február 4-ről 5-re virradó éjjel teljesen leégett. Németországban tizenévesek szisztematikusan törték be katolikus és protestáns templomok ablakait. Az Egyesült Királyságban a szekularista lobbi azért küzd, hogy ne állami pénzből tartsák fenn a kórházi lelkészségeket. A Rennes-i múzeum igazgatója Franciaországban megtagadta a katolikus iskolák diákjaitól a belépést, mondván, az csak az állami iskolák diákjainak jár.
/…/ Skóciában két, abortuszműtétben való részvételt elutasító nővért a kórház ezzel ellenkező döntésének elfogadására kötelez a bíróság. Salzburgban (Ausztria) 80 abortuszpárti aktivista támadta meg az életpárti tüntetőket. Párizsban nem engedélyezték a 2003 óta szokásos Biblia Maratont, az evangéliumi protestánsok Szentírás-osztogató akcióját. Berlinben az önkormányzat megtiltotta egy zsebbibliákat osztogató szervezetnek, hogy az iskolákban tevékenykedjenek.
Az Európai Emberi Jogi Bíróság (EJEB, Strasbourg) helyben hagyta a svéd bíróság döntését, amely alapján börtönbe kell vonulnia a homoszexualitást kritizáló szórólapokat osztogató négy embernek; az EJEB szerint a döntésük nem sérti a szólásszabadságot. Egy svéd iskolában megbuktattak egy diákot, amiért abnormálisnak nevezte a homoszexualitást.
Törvényi szintű diszkrimináció a keresztények ellen?
Ilyen és ehhez hasonló eseteket sorol fel az OIDCE május 21-én publikált jelentésének második felében. Ez nem teljes körű, mivel a média híreire és egyéni bejelentésekre tud csak alapozni, a tudomásukra jutott eseteket azonban honlapján közzé teszi. Az anyag első fele az Európában tapasztalható keresztényellenes jogalkotás elemzése. Míg ugyanis a templomok, temetők, abortuszellenes tüntetők elleni támadások egyes emberek, egyes csoportok által elkövetett cselekmények, addig a keresztényellenes jogalkotás már veszélyesebb, rendszerszintű probléma. /…/ Az elemzésében ötféle keresztényellenes jogalkotási forma körvonalazódik.
1. A lelkiismereti szabadság korlátozása
Kugler elsőként a lelkiismereti szabadsághoz való jog korlátozását említi (érdemesebb lenne lelkiismereti meggyőződésből fakadó ellenzésnek fordítani), amely fontos például az orvosok és más kórházi dolgozók esetében, hiszen keresztényként nem végezhetnek abortuszműtétet, de ezt a jogukat sokszor kétségbe vonják; a gyógyszerészek esetében ez az abortuszhatású tabletták forgalmazása megtagadásának jogát jelenti.
Amszterdam egyik negyedének önkormányzata például negyedévente felülvizsgálja, hogy a munkatársai hajlandóak-e összeadni azonos nemű párokat. Hollandiában a korai terhességmegszakítást nem utasíthatják el az orvosok. Írországban hat hónap börtön jár annak az önkormányzati alkalmazottnak, aki elutasítja, hogy részt vegyen egy azonos nemű pár ünnepségén (Írország nem vezette be az egyneműek házasságát, de élettársi kapcsolatot köthetnek), és a gyógyszerészeknek is kötelező minden legális gyógyszert árulniuk. Az azonos nemű párok összeadását Spanyolországban sem utasíthatja el önkormányzati alkalmazott.
A jelentés szerkesztője és szerzője Gudrun Veronika Kugler 1976-ban született Ausztriában. Nemzetközi jogból doktorált, végzett gender tanulmányokat, valamint egy a család és házasság teológiájával kapcsolatos egyetemi képzést is. Férje Martin Kugler, három gyermeket nevelnek. Gudrun alapította az első katolikus online német nyelvű társkereső szolgáltatást a helyi püspökkel együtt. A Europe for Christ! kezdeményezés és a keresztényellenességet figyelő központ alapítója. 2010 áprilisa óta az EU Alapvető Jogok Ügynökségének (EU Fundamental Rights Agency) tanácsadó testületének tagja. 2005-ben az önkormányzati választásokon az Osztrák Néppárt listáján függetlenként sikeresen indult. Pro-life aktivista.
Franciaországban az orvostanhallgatók arról számolnak be, hogy a gyakorlatban lehetetlen úgy lediplomázni, hogy ne vennének részt abortuszműtéten, holott nincs ilyen kötelezettségük a törvény szerint. A lelkiismereti szabadságon alapuló opció az abortuszhatású tabletták forgalmazására pedig nem létezik a gyógyszerészek számára. Litvániában nincs törvény szerint lehetőség a lelkiismereti szabadság érvényesítésére a doktorok számára, egy tervezet bevezetné azt, de az egészségügyi minisztérium ellene van. Svédországban egyáltalán nem létezik a lelkiismereti szabadság érvényesítése egészségügyi dolgozók számára.
2. A szólásszabadság korlátozása
A második terület a szólásszabadság korlátozása az egyre szélesebb körű gyűlöletbeszéd-ellenes törvények segítségével. Ez a homoszexualitás keresztény megítélésének szempontjából fontos. Franciaországban tulajdonképpen a homoszexualitás bármilyen kritizálása tilos, a keresztények például nem jelenthetik ki nyilvánosan, hogy szerintük a homoszexuális viselkedés bűn. Az Egyesült Államokbeli, eredetileg futballhuligánok ellen hozott 1986-os törvényt, amely a sértő kijelentéseket és viselkedést bünteti, mostanában előszeretettel alkalmazzák keresztény lelkipásztorok ellen. 2008-ban Anthony Rollins nevű prédikátort, 2010-ben Dale McAlpine-t tartóztatták le, amiért nyilvánosan kifejezték abbéli véleményüket, hogy a homoszexuális aktus bűn. Végül ejtették ellenük a vádat, másokat azonban elítéltek.
3. A gyülekezéshez való jog korlátozása
A harmadik a szabad gyülekezés jogának megtagadása, amely leginkább az abortuszellenes tüntetések esetében fordul elő. Az abortuszklinikák előtt való tüntetés Ausztriában és Németországban is jogilag problémás lehet, Franciaországban pedig betiltották a kórházak előtt való demonstrációkat. Hollandiában nem kaphat állami támogatást, aki kritizál valamilyen törvényt, például az abortusz ellen van.
4. Diszkriminatív egyenlőségi politika
A negyedik, keresztény szempontból problémás jogalkotási terület a „diszkriminatív egyenlőségi politika”, ami annyit tesz, hogy egy vállalkozó vagy egy egyház nem választhatja meg szabadon a munkatársait vagy azt, akinek dolgozik; például ha egy fotós elutasítja, hogy homoszexuálisok „esküvőjén” fotózzon, akkor megbüntetik. Pedig ezt a fajta „egyenlőségi politikát” az Európai Unióban is sokan erőltetik. Ilyen esetekre van is példa Nagy-Britanniában, köszönhetően a 2010-es Equality Actnak. Dániában az evangélikus államegyházat kötelezte a törvényhozás az azonos nemű párok összeadására. Spanyolországban 12 ezer euróra büntettek meg egy madridi éttermet, amiért nem volt hajlandó szolgáltatás nyújtani egy homoszexuális pár „esküvőjére”.
5. Otthontanítás
Az ötödik témakör pedig az otthontanítás jogával foglalkozik. A homeschooling sokkal elterjedtebb az Egyesült Államokban, mint Európában. Mindazonáltal a jelentés rámutat: Németországban például tiltott az otthontanítás. A Magyar Nemzet Hétvégi Magazinja húsvéti kiadásának nyilatkozó Gudrun Kugler ennek kapcsán említette meg Magyarországot is, mondván: elfogadja, hogy nálunk nincs igény ilyesmire, de a törvényi lehetőséget meg kellene teremteni rá.
Az emberi jogi bíróság megállapításai
Egy hatodik rész az Európai Emberi Jogi Bíróság (EJEB, Strasbourg) ítélkezési gyakorlatát mutatja be a négy brit keresztény alkalmazott esetén (nyitókép) keresztül. A 61 éves, kopt keresztény Naida Eweida ügye 2006 szeptemberében kezdődött, amikor hazaküldték, mert látható módon viselte nyakában kis ezüstkeresztjét, a cég vezetése kérésének ellenére. 2007 februárjában módosították az egyenruha viselésére vonatkozó szabályozást, ekkor a nőt adminisztratív munkakörbe vették vissza, addig azonban nem dolgozott.
/…/ A per tétje az volt, hogy viselhetnek-e az emberek a munkahelyükön vallási jelképeket. Ugyanakkor Naida mellett még másik három ember is Strasbourghoz fordult, hasonló okokból. Ők viszont elvesztették a pert.
A brit bíróság érvei között szerepelt, hogy a keresztviselés nem kötelező a keresztényeknek, és a házasság férfi-női mivolta sem kötelező a kereszténység szerint. Strasbourg kimondta, hogy a keresztviselés a vallásszabadsághoz tartozik, és a házasságról alkotott hitek a perhez folyamodók személyes meggyőződései, így védendők. Strasbourg azt is kimondta, hogy nem kielégítő a brit bíróság azon érvelése, miszerint mindenki szabadon felmondhat és munkahelyet válthat, és ez elégségesen biztosítja a vallásszabadságot.
A bécsi intézet vezetői leszögezték: nem akarnak senkit megbüntetni, perbe fogni a keresztények, kereszténység bírálatáért, de szeretnék, ha ez a jog a keresztényeket és mindenki mást is megilletne például a homoszexualitás és az abortusz esetében. A szólásszabadság az alapvető emberi jog, nem pedig a „hallástól való szabadság”, vagy valamiféle „jog ahhoz, hogy ne bántsanak meg minket”. A tolerancia nem azt jelenti, hogy egyet kell értenünk, csak azt, hogy tisztelni kell a másik véleményét. Az intolerancia ellen nem törvényekkel kell küzdeni, de a keresztényeket diszkrimináló törvényeket el kell törölni.
A Magyar Kurír (Szilvay Gergely) nyomán.
Kapcsolódó cikkekinkból:
Kereszténynek lenni – egyre nagyobb gáz
Tweet